Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
60 RÉTI I.ASZLÓ li'dálni akarta az ellenforradalmat: biztosítani a nagybirtokosok és nagytőkések uralmának szilárdságát, a nyugodt profittermelés lehetőségét. Ehhez az országon belül nyugalomra és ellenforradalmi rendre, külföldről pedig kölcsönökre volt szükség. Az ellenforradalom belső rendjének megteremtésében éppen úgy, mint a külföldi kölcsönök megszerzésére irányuló törekvéseiben Bethlen fel akarta használni a magyar szociáldemokrácia közreműködését. Bencs már említett jelentése jellemzően mutatja ezt a változást az uralkodó körök magatartásában a szociáldemokráciával kapcsolatban: „A helyzet változatlanul feszült maradt, a szociáldemokrata munkásság egyre több és több sérelemről panaszkodott, viszont a polgári pártok egyes vezető politikusaiban egyre inkább terjedt az a belátás, hogy a szociáldemokrata munkásság tömegeinek a közéleti munkában és a felelősségben való részvételét tartósan mellőzni sem nem politikus, sem nem célszerű taktika."3 9 A közeledés további lépését jelentette az a baráti látogatás, amelyen az 1921 augusztus 7-én kinevezett új országos rendőrfőkapitányt, a frankhamisítók későbbi vezérét, Nádosy Imrét üdvözölték a szociáldemokrata vezetők. Bencs erről így emlékezik meg: „Amikor Nádosy Imre ministeri tanácsos budapesti főkapitánnyá kineveztetvén, hivatalát elfoglalta, a Szociáldemokrata Párt egy küldöttsége (Malasits Géza, Miákits Ferenc és Farkas István) tisztelgett nála — és sérelmeiket hangsúlyozva rámutattak arra, hogy a nemzetköziség részükről nem egyéb, mint a katolicizmus nemzetközisége, ők magyar munkások, akik szeretnének a hazáért dolgozni, de a fennforgó viszonyok között ebben akadályozva vannak. Farkas István kijelentette itt, hogy az emigrációhoz, mely gyáván megfutott és cserbenhagyta a munkásságot, nekik semmi közük és megtagadják vele a közösséget. Meg kell jegyeznem, hogy ennél az üdvözlésnél Andréka Károly főkapitányhelyettes is jelen volt."'0 A közeledést mindkét oldalról szívesen előmozdították. így amikor a belügyminisztérium illetékes szervei a Népszava egy vezércikkével kapcsolatban eljárást akartak indítani és errevonatkozólag a miniszterelnökségtől kértek utasítást, akkor egyenesen megtiltották nekik, hogy a Népszava ellen fellépjenek. Jellemző, hogy a tolerálás fő indokaként az szerepelt, hogy a Népszava zaklatása ártana a külpolitikai érdekeknek. Ez az 1921 október elején kelt irat többek között ezeket mondja: „Kifejezetten kommunista irányú, vagy az állami és társadalmi rendet veszélyeztető izgatás esete nem állapítható meg, ennélfogva a törvényes lépések megtételére kellő alap nem áll rendelkezésre. Az ország jelenlegi súlyos külpolitikai helyzetében egyébként sem volna opportúnus a magyarországi szociáldemokrata munkásságnak egyetlen orgánumát erősebb rendszabályok alkalmazásával elhallgattatni, anhál kevésbbé, mert az így elért esetleges előny politikai szempontból nem érne fel annak az izgalomnak, és nyugtalanságnak káros hatásaival, amelyet a megrendszabályozás okvetlenül előidézne."" A kormány azonban még mindig „bizalmatlan" volt a szociáldemokratákkal szemben, még több biztosítékát kérte annak, hogy az uralkodó rendszer hűséges, mindenre kapható lakájai akarnak lenni. Mint ahogy a kutyának csak akkor adják oda a kockacukrot, ha előzőleg szépen két lábra áll, úgy Bethlenék is előzőleg néhányszor „apportíroztatták" a szociáldemokratákat, mielőtt komolyan leültek velük tárgyalni. Ezt mutatja Bencs jelentésének következő fejtegetése: 39 L. 31. jegyzetet. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetet régebben hatósági ellenőrzés alá helyezték és ki akarták venni a szociáldemokrata vezetők kezéből A Bethlen-kormány utasítására 1921 őszén a hatósági biztost visszarendelték és visszaadták a Szövetkezet autonómiáját. Ez nyilván egy baráti gesztus vok a meginduló tárgyalások bevezetésére. 40 L. 31. jegyzetet. 41 Orsz. Lvt. M. E. 1921—V—8447. Ered. okm.
