Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
48 RÉTI I.ASZLÓ « tálni, vagy az-e, amelyik még és mégegy&zer meg akarta kísérelni a fasisztajellegű tömegszervezetek elfogadtatását a munkássággal. Azonban, ahogy mindinkább nyilvánvalóvá vált az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának szükségessége, úgy került előtérbe az ellenforradalmi politikusok terveiben is a szociáldemokratákkal való tárgyalások újrafelvételének gondolata. Közben persze a szociáldemokraták is mindent elkövettek, hogy bebizonyítsák „megbízhatóságukat". A Népszavában tovább folytatták a dörgöiődzést a mindenkori kormányhoz és Horthyhoz. Amikor pedig 1920 decern berében az ellenforradalmi bíróság halálra ítélt négy szociáldemokrata népbiztost, akkor Horthyhoz intézett beadványukban újra kifejtették alapvető állásfoglalásukat a közelmúlt eseményeivel szemben, bizonyítgatták ellenforradalmi magatartásukat a proletárdiktatúra alatt ós kifejezték készségüket a Horthy-rendszerbe való beépülésre. A történelmet így „magyarázták": ,,A magyarországi szociáldemokrata munkásmozgalmat mindig a rendre, békére, az osztályharcnak békés eszközökkel való megvívására törekvés jellemezte... A magyarországi munkásmozgalom soha nem hirdetett véres harcot, terrorista erőszakot, merényletet vagy puccsokat. ... A szociáldemokrata munkásságnak békés küzdelmekben eltöltött mult ia, ennek a múltnak megfontolt, óvatos és az ország általános érdekeit mindig szem előtt tartó, a többi társadalmi osztályokkal a gazdasági küzdelem keretein belül megegyezésre, kompromisszumra törekvő politikai és társadalmi iránya éles, össze nem téveszthető határvonalat von az elítélt szociáldemokrata népbiztosok és a megszökött kommuw'sta vezérek között. Elemi erővel, az objektív igazmondás erkölcsi erejével követeli, hogy más mérték, más elbírálás alá essenek a szociáldemokrata népbiztosok, mintha a kommunista vezérek állanának a bíróság előtt. ... Aki objektív szemmel nézi az eseményeket, az meg kell, hogy lássa, hogy azok a nagy, áthidalhatatlan különbségek, amelyek a diktatúra előtt a szociáldemokrata munkásságot élesen, utcai harcok formájában is szembeállították a kommunistákkal ée amelyeket a Vyx-féle jegyzék által teremtett történelmi kényszerhelyzet áthidalt egy pillanatra: — ezek az ellentétek a diktatúra alatt egész intenzitásukban föléledtek újra. még mélyebbre vonták a szakadékot a két tábor között és ma már ismét a régi gyűlölet és a régi harc uralkodik a szociáldemokraták és a kommunisták között. Magyar külügyminisztériumunk és a bécsi magyar lapok kétségtelen bizonyítékokat szolgáltathatnak erről."8 2 A beadvány más helyén ugyanerről így írnak: bolsevizmus elleni harcot komolyan, becsületesen és őszintén küzdötte végig pártunk és szakszervezeteink vezetősége. A halálra ítélt népbiztosok közül Haubrichnak oroszlánrésze volt ebben a harcban. A polgárság, sajnos, a szociáldemokraták és a kommunisták belső harcának minősítette ezt a küzdelmet és nem támogatott bennünket.^1 " Ennél világosabban megmutatni a szociáldemokrácia igazi arcát, tényleges szerepét a Magyar. Tanácsköztársaság elárulásában, a külső és belső ellenséggel való aljas együttműködésben — keresve sem lehetne. A mult vázolása azonban csak arra szolgált, hogy annak alapján — Horthyra bízhassák az „elfogulatlan" ítélkezés jogát. „Főméltóságod — írták — fölötte áll a pártoknak. Kormányzói bölcsessége képessé fogja tenni arra, hogy a pártoskodások és politikai ellentétek közepette is elfogulatlanul szemlélje a halálraítélt népbiztosok szereplését. Hogy az imént vázolt történelmi eseménysorozatba beállítva és az alább kifejtendökre is tekintettel mérlegelje, megérderaiik-e vájjon, hogy közönséges gyilkosok gyanánt bitófán végezzék életüket és hogy i megértést, a kiengesztelődést és a társadalmi békét szolgálná-e ez a kivégzés,"1 " Hogy ezt a döntést könnyebbé tegyék, mindjárt rámutattak a szociáldemokrácia nemzetközi szerepére is, a forradalmi munkásmozgalom véres 32 L. 1. jegyzetet. 33 U. о 34 U. о.
