Századok – 1950

Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37

A BETHLEN—PEYER PAKTUM 56 ' Mindez persze a miniszterelnöknek éppen úgy megnyerte a tetszését, mint a földművelésügyi miniszternek. A miniszterelnök csupán abban kétkedett, hogy meg lehet-e bízni a szociáldemokraták őszinteségében. Ki is jelentette a tárgyalások befejezésekor: „A közeledés jogosságához jelét kérem annak, hogy az a munkásság részéről becsületesen történik és nem csak azért, mert üldöztetésüket akarják megszüntetni."*® Majd rövid közgazdasági értekezést tartott a kapitalizmus létjogosultságáról, mert bár ő nem híve, de „ez ma az egyetlen járható út". Azt is kifejtette, hogy ő „szereti használni a szociális szót, nem pedig a szocialista kifejezést, mert utóbbi a gyűlölség kifejezését jelenti."8

0 Végül, miután mindenben egyetértettek, azzal váltak el, hogy a közeli megegyezés reményében a tárgyalásokat tovább folytatják. Ezeken a tárgyalásokon, mint láttuk, a szociáldemokraták lényegében lefektették mindazokat az „alapelveket", amelyek tekintetbevételével a későbbi paktumot megkötötték. Nem a marxizmust revideálták, mint ahogy mondani szokták, hiszen sohasem voltak marxisták, hanem végleg cserbenhagyták a munkásság osztályharcát, a burzsoázia oldalára álltak át. A marxizmus forradalmi elméletének és gyakorlatának még halvány nyomait sem lehet feltalálni ezekben a jegyzőkönyvekben. Nyilván nem rajtuk múlott, hogy a paktumot nem 1920 tavaszán, hanem csak 1921 végén sikerült megkötniök. III. A tárgyalások akkor a kormány és a szociáldemokrácia között egyidőre megszakadtak. Bencs Zoltán, a miniszterelnökség „szociálpolitikai" osztályának vezetője és a későbbi tárgyalások fő szervezője, a paktum egyik bábája, a paktum történetéről írva így magyarázza a tárgyalások megszakadását: „... Meg kell állapítanom, hogy a kormány és a polgári pártok vezérei részéről a tárgyalások folyamán is kicsendült bizonyos tartózkodás ezekkel az ígéretekkel szemben. Bcniczky belügyminiszter hihetetlennek tartotta, hogy a szociáldemokraták őszintén nemzeti alapra kívánnak helyezkedni és a konszolidációs munkában résztvenni. Simonyi miniszterelnök a velük folytatott tárgyaláson egyenesen célzott is rá, hogy „sokan azt mondják, hogy nem lehet megbízni a szociáldemokratákban, mert a hatalomhoz való közeledésük és a polgárság felé való bekapcsolódásuk csak taktikázás.'' Talán ennek a bizalmatlanságnak kell tulajdonítani, hogy e tárgyalások akkor semmi eredményre nem vezettek."3

1 Valójában a tárgyalások felfüggesztésének egészen más volt a döntő oka. Az ellenforradalmi rendszer uralomrajutása után néhány évig újra és újra nagy erőfeszítéseket tett, hogy uralmát különböző fasiszta jellegű tömegszervezetekkel, elsősorban munkásszervezetekkel építse alá és biztosítsa be. Ezek a keresztényszociális ésvegyéb szak- és pártszervezetek minden állami támogatás és hatalmas pénzáldozatok ellenére sem tudtak komolyan behatolni a munkásság soraiba. Az ellenforradalmi rendszer számára tehát nem maradt más hátra, minthogy a munkásosztály közreműködését közvetett, kerülő úton, a szociáldemokrácia áruló tevékenységén keresztül biztosítsa a maga számára. A visszaesések és szünetek a tárgyalások menetében tehát nyilvánvalóan azt mutatják, hogy az adott időben melyik vélemény kerekedett felül a kormány köreiben: az-e, amelyik a szociáldemokráciával akart pak-3» U. o. 30

U. o. 81

Dr. Bencs Zoltán miniszteri titkár jelentése a miniszterelnökhöz a magyar kormány és a szociáldemokrata munkásság között 1921 december hó 22-én létrejött egyezmény előzményeiről és annak végrehajtásáról. Munkismozg. Intézet, Archívum, A. XVII. 1/1921/5. Ered. okm.