Századok – 1950
Krónika 462
A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT FOGADÁSA az Akadéinia Ünnepi Hete alkalmából Magyarországon tartózkodó történész-vendégek tiszteletére Az Akadémia Ünnepi Hete alkalmából Budapesten tartózkodó történészvendégek meglátogatták a Történettudományi Intézetet és a Magyar Történelmi Társulatot. November 30-án délután többórás beszélgetés foyt le vendégeink s a magyar történészek között. Vendégül láthattuk Kuo Mo Zso miniszterelnökhelyettest, a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiájának elnökét, Sz. Kiszel jov szovjet akadémikust, Josef Macurek csehszlovák akadémikust cs Anna Kormanova lengyel történészprofesszort. Vendégeinket Andies Erzsébet, a Társulat elnöke üdvözölte, s röviden ismertette előttük a magyar történettudomány feladatait és problémáit. Sz. Kiszel jov akadémikus tolmácsolta ezután a szovjet történészek és archeológusok üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy a szovjet tudósok nagy figyelemmel kísérik a népi demokratikus országokban kibontakozó új történettudomány fejlődését. — Fontosnak tartjuk — mondotta — hogy tapasztalataink átadásával segítséget nyujtsunk Önöknek a marxista történettudomány kifejlesztésére irányuló munkájukban. — A Szovjetunió a történettudomány fejlődésének igen fontos állomásához érkezett — fo'ytatta. — Sztálinnak a nyelvtudományról írt cikkei új távlatokat nyitnak meg a történészek előtt is tudományunk valamennyi területén. Kiszeljov akadémikus ezután az ugor törzsek vándorlásával kapcsolatban felvetett néhány kérdésre adott választ s elmondotta, hogy az ugor törzsek őstörténetére vonatkozólag az utóbbi időben a Szovjetunióban az Ob és az Irtisz fo'yóknak völgyeiben széleskörű archeológiai kutatásokat végeztek. E régészeti kutatások alapján meg lehetett állapítani azt, hogy az időszámításunk előtt körülbelül a III. évszázadtól kezdve déli irányból kultúrális behatolás történt az Irtisz és az Ob fo'yó alsó folyásának vidékére. Ezen a területen ebben az időben szubartikus kultúra fejlődött ki, amelynek fejlődése szakadatlanul tart egészen a jelenkorig. Ez a kultúra, amely az időszámításunk előtti utolsó évszázadokban kezdett behatolni erre a területre, a mai ugor törzsek, nevezetesen a vogul törzs kultúrájának volt az egyenes elődje. A behato'ó vogul törzsek ezen a vidéken egy régebbi kultúrát találtak, amelynek eredete valószínűleg egész a kőkorszakig nyúlik vissza. Ezt a kultúrát különösen a földalatti lakóházak építése jellemezte, amelyek rendkívül hasonlóak voltak a csukcsok jarangáihoz (Jaranga: csukcs lakóház, amely a föld alá épül). A vogul népi eposz egyes részei arról szólnak, hogy a vogulok harcolnak a „föld fiai" el'en, •ehát azok ellen, akik a föld alatt laknak. A népi eposznak ezek a részei nyilván arra a harcra utalnak, amelyet az új jövevények az e területen talált őslakókkal, valószínűleg egy paleo-ázsiai néppel szemben vívtak. Az itt folytatott kutatások adatai nagyon jól alátámasztják Sztálinnak a nyelvek kereszteződésére vonatkozó tételét. Az e terü'eten lefolyt nyelvi harc ugyanis a manszi, vagyis a vogul nyelvnek a győzelmével végződött, de ugyanakkor a nyelv gazdagodott a pa'eo-ázsiai nép nyelvének elemeivel. A néprajzi kutatás adatai azt bizonyítják, hogy a manszi (vogul) kultúra felvette magába e régebbi a paleo-ázsiai népnek bizonyos kultúr-elemeit. Nagyon érdekes és jellemző momentum pl., hogyan változtak meg a rénszarvas szerszámrészek elnevezései. A manszi nye'vben ugyanis a rénszarvas szerszámrészek elnevezései teljesen megegyeztek az ugor nyelvben használt lószerszám elnevezésekkel. A régészeti adatok arról tanúskodnak, hogy a manszi (vogul) nép lóval jött északra. Az északi vidék viszonyai között azonban át ke'lett térnie a rénszarvas tenyésztésére, de a lószerszám-részek elnevezését átvitte az új rénszarvas-szerszámokra is.
