Századok – 1950

Krónika 462

468 KRÓNIKA szólalók megállapították, hogy az új tankönyvek közül a nyolcadikos a legjobb, tanár és tanítvány számára egyaránt vonzó, lebilincselő olvasmány. Hibáját abban látták, hogy elég nehezen tanítható, mivel terjedelme nincs arányban a rendelkezésre álló óraszámmal, helyenként pedig elvont és az általános iskolai tanulók számára nehéz. Sok gyakorlati ötlettel járultak hozzá a könyv jövendő átalakításának munkájához. A novemberben tartott harmadik budapesti tankönyvkonzultáción. Lukács Lajos IV. gimnáziumi magyar történelemkönyvének megbeszélésekor, a tankönyvírók és a gyakorlati szakemberek örömmel számoltak be a március 29-i párthatározat folytán létrejött jelentős eredményekről. Az új tankönyvek nemcsak idejében jutottak el a tanulókhoz, hanem jobbak is. Az új tankönyvek fiatal szerzőit a Párt nevelte és bátorította arra, hogy ne riadjanak vissza a vállalkozás nehézségeitől. Munkájukban felhasználhatták az eddigi tankönyvkonzultációkból leszűrt gazdag tapasztalatokat is. A hozzászólásokból kitűnt, hogy nemcsak a tankönyvírók tanultak a pedagógusoktól, hanem a pedagógusok is bátrabban nyúltak már a történeti és ideológiai kérdésekhez, mint az előző megbeszéléseken. Főleg a 48-as függetlenségi párt, az abszolutizmus, a 67-es kiegyezés, az 1894-es egyházpolitikai kérdés és az 1905/6-os magyar forradalmi helyzet értékeléséről folyt a vita. Üj színt és új hangot jelentett a középiskolai tanulók megjelenése és friss, bátor, önbizalmat sugárzó felszólalása is. Az 1950-ben rendezett öt tankönyvkonzultáció több pozitívumot eredményezett. A tudósok, tankönyvírók és a történelemtanárok közelebb kerültek egymáshoz. A tankönyvírók értékes gyakorlati szempontokat kaptak a pedagógusoktól, a pedagógusoknak pedig alkalmuk nyílt a marxista történettudomány új eredményeinek és módszereinek megismerésére, széles és helyes perspektívák elsajátítására, a tudományos kutatás megkedvelésére. Ennek következtében új tankönyveink jobbak, iskolai történelemtanításunk színvonala emelkedett. Ezt bizonyítják az uto'só konzultációkon (Budapesten, Debrecenben és Szegeden) megjelent diákok felszólalásai is. Társulatunk leszűrte a konzultációk eddigi eredményeit és levonta a tanulságokat. A legfőbb tanulságot abban látjuk, hogy ezeket a konzu'tációkat mind a fővárosban, mind a vidék nagyobb közponjaiban feltétlenül folytatni kell. Ezen a téren még sok a tennivaló és nem szabad hirtelen nagy eredményeket várni. A Társulat egy év alatt elérte, hogy tankönyvkonzultációira törzsközönséget szervezett azoknak a gyakorló pedagógusoknak sorából, akik érdeklődnek a történettudomány fejlődése és új eredményei iránt. Azonban még e mellett a megélénkült és állandósult érdeklődés mellett is gyakran mutatkoznak történelemtanárainknál szakmai tévedések, ideológiai hiányosságok, didaktikai és módszertani elavult csökevények. A Társulat azonban erre a megnőtt és kétségtelenül nagyértékű érdeklődésre támaszkodva, módot fog találni arra. hogy a tankönyvkonzultációk folyamán leszűrt eredményeket a tanárságnak minél szélesebb körében terjessze.