Századok – 1950

Szemle - R. Palme Dutt: A Brit Birodalom válsága (ism. Incze Miklós) 450

SZEMLE 451 szaka. Anglia ipari vezetőszerepe megszűnik, de a tőkekivitel és a gyarmati terjeszkedés terén tovább vezet. A gyarmatbirodalom nagyobbik felét 1884 után kebelezték be. A finánctőke korszakában „Anglia elvesztette ipari elsőségét és az egész világ kiszipolyozó nagy uzsorásává és sarcot szedő kizsákmányolójává vált." (33—35. o.) Az ipari világmonopólium elvesztése után az 1880-as évektől kezdve fellendült a szocialista-mozgalom. A kialakuló és megerősödő munkásmozgalom arra késztette az angol urakodó osztályt, hogy erősítse ellenállását a munkásosztály és a szocializmus ideológiájával és törekvéseivel szemben. P. D. idézi Cecil Rhodes" és J. Chamberlain kijelentéseit, melyek a gyarmatbirodalmat, mint nélkülözhetetlen gazdasági alapot igyekeznek beállítani. „Tegnap London East Endjében voltam, a munkanélküliek egyik gyűlésén. Meghallgattam a vad beszédeket, amelyek inind azt' kiáltották „kenyér, kenyér, kenyér" LS hazafelé menet elgondolkoztam azon, amit láttam és most még inkább, mint valaha, meg vagyok győződve az imperializmus fontosságáról. Kedvenc ötletem a társadalmi probléma olyatén megoldása, hogy az Egyesült Királyság 40 millió lakosságának egy véres polgárháborútól való megmentésére nekünk gyarmati államférfiaknak új területeket kell szereznünk, hogy azokon a fölös népesség letelcpedhessék, hogy új piacokat szolgáltassunk a gyárainkban és bányáinkban termelt áruk számára. Mint mindig állítottam: a birodalom kenyérkérdés. Ha el akarjuk kerülni a polgárháborút, imperialistákká kell válnunk." (Cecil Rhodes, 1S95.) „Ma már senki sem tagadja az egységes birodalóm óriási előnyeit. Ezáltal a magunk számára tarthatnánk meg a kereskedelmet, amely jelenleg külföldiek javát szolgálja. Higgyék el, ura'munk elvesztése elsősorban országunk dolgozó osztályait sújtaná. Ezzel csak állandósított nyomort zúdítanánk a népre. Anglia nem lenne tovább képes hatalmas lakosságát táplálni." (J. Chamberlain, 1896). Rámutat arra, hogy ezt a frázist vette át a mai tory imperialista „demokrácia", utóbbitól pedig a munkáspárti imperializmus. „Az a jövedelem, amelyet évrőlévre a külföldről hitelügyleteink lebonyolításáért és egyéb szolgáltatásainkért kapunk, több mint 65 millió font. Ehhez járul még a külföldi tőkebefektetéseinkből származó 300 millió font állandó évi jövedelem ... Csakis ezekből a forrásokból vagyunk képesek a társadalmi szolgáltatásokat fedezni, összehasonlíthatatlanul magasabb szinten, mint a többi európai országokban és általában bármi más , országban." (Churchill, 1929.) „Akik nem tudnak saját egyéni érdekeiken túllátni, gondolják meg, hogy munka alkalmuk és életszínvonaluk főként a birodalom fennállásától függ." (Lord Cranborne, 1943.) Végigviszi ezt a vona'at Bevin 1946-os, nyiltan a birodalom fenntartása mellett állástfoglaló nyilatkozatáig. „Nem vagyok hajlandó feláldozni az angol birodalmat, mert tudom, hogy az angol birodalom vége ... azt jelentené, hogy választóink életszínvonala nagymértékben csökkenne." (Bevin, 1946.) Anglia élősdi imperialista gazdasági alapja gyógyíthatatlan, krónikus válsághoz vezet. Ez az élősdiség az alapvető belföldi iparágak és a mezőgazdaság elhanyagolását és bomlását eredményezte. Ugyanakkor felduzzadtak és fejlődésnek indultak az alárendelt cs fényűzési iparágak és szolgáltatások. Az élősdiség eluralkodása és a produktív ipari proletariátus viszonylagos csökkenése a munkásmozgalom fejlődésére is károsan hatott, és megadta az alapot a mai munkáspárti imperializmus kibontakozására. A gyarmati rendszer válságát, valamint a „nyugati civilizáció" válságát tárgyalva P. D. rámutat arra, hogy a gyarmati népek szabadságharca együtt fejlődött <a gyarmatbirodalommal és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta meg a gyarmati felszabadulás útját. „Azonban csak korunkban tudott az ösztönös népi lázadás átcsapni hatalmas nemzeti felszabadító mozgalmakba; csak most érlelődtek meg ennek felételei először a gyarmati burzsoázia, majd a gyarmati munkásosztály kifejlődésével." (49. o.) Ebben a fejlődésben a második világháború kimenetele fordulatot jelent: a gyarmati népek lázadása a gyarmati rendszer általános válságává mélyült és szélességben kiterjedt. P. D. elemzi a gyarmati felszabadító mozgalmak új vonásait: 1. a kínai demokrácia győzelme; 2. az egykori gyarmati népek új, független államokba való tömörülése (Vietnami, Indonéz, Északkoreai Köztársaság); 3. a bábkormányok elleni fegyveres harc és függetlenségi háború (Burma, Mala ja) és új harci formák kifejlődése Indiában; 4. a gyarmati szabadságharcok óriási földrajzi kiterjedése (Afrika, Nyugatindiai szigetek); 5. a kommunista pártok vezetőszerepe a gyarmati országok nemzeti mozgalmaiban. Az új helyzettel szemben az imperializmus gyakran az áfüggetlenség manővereihez folyamodik. Í j ' i&jfcjii, A gyarmati rendszer válsága az imperialista országokon belül is megváltoztatta a helyzetet. A gyarmati alap megrázkódása tükröződik az imperialista hatalmak mélyülő válságaiban. A második világháború következtében megváltoztak az imperializmuson 29*