Századok – 1950

Szemle - R. Palme Dutt: A Brit Birodalom válsága (ism. Incze Miklós) 450

452 SZEMLE belüli erőviszonyok: „A piramis tetejét íz Egyesült Államok foglalta el. Alatta következnek a többi gyarmati hatalmak, amelyek még mindig uralkodnak gyarmati alattvalóik felett, de mint csatlósok az Egyesült Államok fennhatóságának vannak alárendelve. A piramis alján vannak a gyarmati és függő népek." (65. o.) Г. D. történetileg mutatja be, hogyan igyekszik Amerika fokozatosan ellenőrzése alá vonni Angliát. A második világháború hozta ebben a folyamatban is a döntő változást: a háború folyamán az amerikai monopolisták óriási profitra tettek szert és „a felhalmozott tőke és termelőerő hatalmas gyarapodása elhelyezési lehetőséget keresett a háború utáil és a háború utáni évekre oly jellemző amerikai világterjeszkedési törekvésekhez vezetett." (69. o.) A háború alatt az egyidejű ellentét és függőség klasszikus esete állt fenn Anglia és Amerika között. Az Egyesült Államok megszerezte a gazdasági, kereskedelmi és hajózási elsőbbséget. A világ gyarmati birtokainak szempontjából azonban más a helyzet, Anglia még mindig óriási gyarmattcrületekkel rendelkezik és nagykiterjedésű piacokat, nyersanyagforrásokat, kereskedelmi útvonalakat és tőkebefektetési területeket ellenőriz. Szerző rámutat arra. hogy az amerikai világuralmi törekvés a régebbi és gyengébb imperialista hatalmak, különösen pedig a brit birodalom ellen irányul. „Az amerikai imperializmus offenzívájának stratégiája az angol birodalom ellen szakaszonkint fejiő-, dött ki, ezek: a kölcsönegyezmény, a havannai kereskedelmi egyezmény, a Trumanelv, a birodalom előnybenrészesítése elleni hadjárat, a Marshall-terv, a leértékelés kikényszerítése, a sterling-tömb feltörése és Truman elnök negyedik pontja." (75. o.) Az új amerikai birodalom című fejezetben a közelmúlt eseményeinek tükrében P. D. azt a kérdést vizsgálja, hogy mennyire haladt előre a gyakorlatban az egyre erősödő amerikai behatolás és az angol birodalom felszívásának folyamata. Teszi ezt elsősorban az USA brit birodalmi exportja óriási növekedésének, az amerikai pénzügyi behatolás és tőkekivitel kanadai, délafrikai, ausztráliai, középkelcti előretörésének kimutatásán keresztül. Rámutat arra, hogy a dominiumok az amerikai-angol imperialista ellentétet megkísérlik kihasználni arra, hogy önálló kapitalista hatalmakká váljanak. A brit birodalom urai kénytelenek voltak az erősödő amerikai uralmat és behatolást elfogadni a gyakorlatban, az angol imperialista politika képviselőinek — imperialista kiindulópontjuk alapján — nincs más választásuk. „Az angol imperialistáknak már csak az áll módjukban, hogy megkíséreljék birodalmukat fenntartani, az Egyesült Államok általános fennhatósága és ellenőrzése alatt — vállalva a függő és csatlós viszony minden következményét." (85. o.) ,,A7. imperializmus új taktikája — India", „Üj birodalmi ábrándok — Afrika", „A gyarmatfejlesztés meséi" címek alatt foglalja össze P. D. a brit imperializmus mai gyarmatpolitikáját. A brit imperializmus mai szóvivői a munkáspárti miniszterekkel az élükön — azt bizonygatják, hogv „a szabadság, önkormányzat és baráti együttműködés" úi rendszere lépett az imperializmus helyébe. „Eltemetik" az imperializmust és ennek alátámasztására az Indiának, Pakisztánnak és Cevlonnak adott dominium-státust és Burma „függetlenségét" hozzák fei. A formális függetlenség technikája elnevezéssel lehet a legjobban jellemezni a mai brit imperialista politikát, amely az előretörő nemzeti szabadságmozgalmak letörésére irányul. Ennek az új imperialista technikának a világánál elemzi Pakisztán, Ceylon és Burma, legfőképpen pedig India példáját, utóbbi esetében azzal a. végkövetkeztetéssel, hogy itt nincs szó szuverén, független állam megalapításáról, hanem bizonyos indiai közegeket olyan mértékű hatalommal ruháztak fel, amilyent az imperializmus saját érdekében éppen célszerűnek talált." (101. o.). A birodalmi válság kényszere által diktált tudatos politikai manőverekről van szó, a brit imperializmusnak esze ágában sem volt az elnyomott országoknak szabadságot adni. Ezzel a manőverrel elérték azt, hogy az említett országok az imperializmus táborában maradtak, másrészt arra törekednek, hogy a hindu burzsoázia árulása következtében csatlósukká tett Indiát az imperializmus fő ázsiai bástyájává tegvék. Az imperialisták gazdasági nehézségeiket a gyarmati kizsákmányolás fokozásával :gyekeznek áthidalni. Főleg Afrika még kiaknázatlan területeit igyekeznek fokozottan kizsákmányolni, mivel ázsiai és középeleti helyzetük az erősödő nemzet szabadságmozgalmak következtében egyre bizonytalanabb. Az USA monopolistái azonban hasonló terveket szőnek. Amerikái tőkével akarják Afrikát „fejleszteni" és az Atlanti-tömb alkatrészévé tenni. A háborús uszító Dulles szerint Afrika „Nyugat-Európát teljesen függetlenné tehetné a keleteurópai erőforrásoktól és éppen ez a cél'1 ,119. o.\ A gyarmati népek felkelései azonban nem kerülik ki többé Afrikát. A legutóbbi évek nigériai,