Századok – 1950

Szemle - R. Palme Dutt: A Brit Birodalom válsága (ism. Incze Miklós) 450

R. PALME DUTT: A BRIT BIRODALOM VÁLSÁGA (Britains's crisis of empire. London, Bpest, Szikra, 1950. 255. I.) Palme Dutt könyvét — mint szerzőnek a magyar kiadáshoz írt előszavából iskiviláglik — 1949 őszén, az 1950 februári angol választások előestéjén írta az angol imperializmus válságáról. Az indiai származású P. D„ az Angol Kommunista Párt és a nemzetközi munkásmozgalom egyik vezető teoretikusa, a Labour Monthly szerkesztője, jelentős szerepet tölt be a nemzetközi békemozgalom angliai arcvonalán. Ez a könyve is harci fegyver az angol dolgozó népnek a háborús uszítók elleni mozgósításában. P. D. elöljáróban a brit birodalom válságáról beszél. Ez a válság nem a „szokásos" háború utáni válság, ami után helyreáll a régi ,.normális" állapot. Az egész kapitalista vi'ág, az összeomlóban lévő imperializmus válsága, amely a „nyugati demokrácia", a tory imperializmus és a liberális szociáldemokrata reformizmus összeomlását is jelenti: „Az alapzat szétmálásával az egész felépítmény repedezik''. A dollárinjekciók nem érintik a baj gyökerét, sőt gyorsítják az összeomlást, mivel fokozzák az élősdi függőséget. A „korszerűsített birodalom" új tervei távolról sem jelentik Anglia gazdasági problémái megoldásának kulcsát. — Anglia és Nyugat-Európa népei számára elkerülhetetlen az élősdi imperialista rendszerrél való szakítás. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy az a divatos hivatalos szólam, hogy az impe{ializmus és a birodalom már a múlté, csupán az imperializmus új formába való öltöztetése, korszerű dicsőítése: hanem abból fakadó kényszerűség, hogy az immár annyira népszerűtlen birodalmi gondolatot nem lehet tovább védeni, az imperialisták új módszere, hogy az új helyzetnek megfelelően új formát öltve folytathassák a gyarmati kizsákmányolást. Hivatalos nyilatkozatok elvont szólamain keresztül látnunk kell „a gyarmati óriási trösztök és konszernek, az ültetvénytulajdonosok, a gyarmati büntetőtörvényeik, az éhínség./ a pestises nyomortanyák, százszázalékos profitok, az intemálótáborok, a terror és az agyonlövetések konkrét valóságát". (23. o.) A könyv célja: megmutatni 1. az új formák és eljárások álarca mögött a nagy imperialista monopóliumok érdekeit szolgáló gyarmati kizsákmányolást; 2. az elnyomott népek egyre erősödő felszabadító harcát és a nyugateurópai gyarmati hatalmak gyengülését, gazdasági helyzetük állandó rosszabbodását, az erőviszonyok eltolódását a Szovjetunió vezette demokratikus béketábor javára; 3. Anglia háború utáni válságát; 4. a régi imperialista rendszert új formákban fenntartani és kiterjeszteni akaró brit kormányintézkedések kudarcát; 5. a brit külpolitika imperialista jellegét, amely ellenkezik az angol nemzeti és demokratikus érdekekkel és az amerikai imperializmus Anglia feletti uralmának fokozódásához vezet; 6. a megoldást az angol nép és a gyarmati népek számára: nem-imperialista alapon gyökeresen átszervezni Anglia gazdasági életét és teljesen megszüntetni a gyarmati rendszert „ ... a teljes nemzeti önállóság és egyenjogúság alapján az összes demokratikus országok közötti növekvő nemzetközi gazdasági együttműködés és a béke megőrzésének keretei között". (25. o.) P. D. történetileg vázolja az angol gyarmati rendszer fejlődését a kereskedelmi-, ipari- és finánctőke fejlődési szakaszaiban, abból a tételből kiindulva, hogy bár Anglia gyarmati rendszere régebbi, mint az angol kapitalizmus, fővonásaiban a kapitalista fejlődéssel szoros kapcsolatban alakult ki. Leleplezi a XIX. század ipari monopóliummal rendelkező, szabadkereskedelmi elveket hangoztató Angliájának divatos „gyarmatellenes" elméleteit, melyek a gyakorlatban egyáltalán nem akadályozták meg a gyarmati hódítások folytatását. A XIX. század utolsó negyedében, amikor az új ipari versenytársak veszélyeztetik Anglia exportfölényét, megkezdődik az új gyarmati hódításokért való versengés kor-