Századok – 1950

Szemle - A. Marty: Felkelés a Fekete-tengeren (ism. Kulcsár Zsuzsanna) 447

ANDRÉ MARTY : FELKELÉS A FEKETE-TENGEREN (Hungária, Budapest, 1950. 110 lap.) 1919-ben, az első imperialista világháború befejezésekor, a francia kormány elküldte szárazföldi és tengeri haderejének egy részét a Fekete-tengerre, hogy a világ többi imperialista hatalmával együttműködve megsemmisítse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait. De az imperialisták a dolgozók nélkül számítottak. A világ elnyomott osztályainak és népcinek szolidaritása útjukat állta. A Párttörténet a Vörös Hadsereg győzelmének okait vizsgálva rámutat: „A Vörös Hadsereg azért győzött, mert a Szovjetország nem állt egyedül a fehérgárdista ellenforradalom és a külföldi intervenció ellen folytatott harcában, mert a Szovjethatalom harca és sikerei az egész világ proletáriátusának szimpátiáját és segítségét váltották ki. Mikor az imperialisták intervencióval és blokáddal igyekeztek megfojtani a Szovjetköztársaságot, ezeknek az imperialista országoknak munkásai a Szovjetek oldalára álltak és segítettek a Szovjeteknek."1 Ennek a segítségnek egyik fontos szakasza volt a Fekete-tengerre vezényelt francia haderő felkelése. E nagy jelentőségű eseményt ismerteti André Marty könyve. Marty, mint a felkelés egyik szervezője és vezetője, valóban a legilletékesebb a „Fekete-tenger dicsőséges óráinak" leírására. A könyv kiindulópontja az első világháború befejezése; első része a már befejezett háború újrakezdéséről, a francia intervenció kezdetéről szól. A francia kormány azt hirdette, hogy beavatkozásának célja nem hódítás, hanem az orosz lakosság „megvédése'' egyrészt a németek, másrészt „egyes bűnözők ellen, akik néhány helységben magukhoz ragadták a hatalmat". Csakhamar kiderült azonban, hogy szó sincs a németek elleni harcról, sőt a két haderő tisztikara teljes egyetértésben szervezte a támadást a Szoviethataiom megfojtására. — A francia burzsoázia évtizedeken keresztül uszított a németek ellen. Négy éven át küldte a vágóhídra a népet, „hogy megvédjék a hazát a német hódítók ellen". 1919-ben a Fekete-tengerre vezényelt katonák megdöbbenve látták a francia és német hadvezetőség együttműködését. Az uralkodóosztály itt leleplezte magát, leleplezte hazafiatlanságát és gyűlöletét a nép forradalmával szemben. Igen jól jellemzi a katonák lelkiállapotát egy tengerész levele, amelyet Marty könyve idéz: „...a németeket váltjuk fel! Ez aztán már sok! Tehát ők, a mi állítólagos „ellenségeink" segítenek bennünket abban, hogy lecsapjunk a bolsevikokra? De hiszen akkor a bolsevikok nem Németország ügynökei! Tehát igazi forradalmárok! Íme, ezt gondoltuk".2 A francia katonák tehát felismerték, hogy hazugság a kormány és a vezérkar jelszava: Meg akarjuk védeni Oroszországot a németek ellen! Ugyanígy hazugnak bizonyult a másik jelszó is, az, hogy a francia haderő az orosz lakosságot akarja megvédeni a „bűnöző" bolsevikokkal szemben. A francia katonák látták a forradalmárok nagyszerű magatartását s a fehérgárdisták rémtetteit, és felháborodva tiltakoztak az ellen, hogy a vezérkar őket hasonló szörnyűségek elkövetésére felhasználja. A könyv második része a francia munkásosztály forradalmi mozgalmának erősödésével s a fekete-tengeri haderő katonáinak forradalmasodásával foglalkozik. E fejlődésben hatalmas szerepe van a Bolsevik Párt tevékenységének. A Párt rögtön a francia csapatok megérkezése után megkezdte a felvilágosító munkát. Bátor asszonyok és férfiak terjesztették a forradalmi eszméket a francia katonák közt, francia röpiratokat és újságokat juttattak el hozzájuk. Ebben a felvilágosító munkában fontos szerepe volt egy kiváló francia kommunista asszonynak, Jeanne Labourbenak, akinek alakját Marty nagy szeretettel ábrázolja. Ez a vasalónőből lett francia nevelőnő, aki 23 éve élt Orosz-1 A Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártjának Története. Szikra. 1949. 258. 1. 2 Marty: Felkelés a Fekete-tengeren. 16. 1.