Századok – 1950

Szemle - A Román Népköztársaság Történészeinek Konferenciája (ism. I. Tóth Z.) 437

A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNÉSZEINEK KONFERENCIÁJA A Voproszi Isztorii 1950. évi 4. száma B. Spiru tollából ismertetést közöl a Román Népköztársaság Akadémiája Történettudományi Intézetének és Történeti Osztályának konferenciájáról 1950 február 11-én és 12-én, melynek tárgya a középkori kutatások problémája volt. A megbeszélések eredményei élénken tükrözik a marxista-leninista szellemű román történettudomány nagyszabású fejlődését és komoly tanulságul szolgálhatnak a magyar történettudomány számára is. Még 1949 folyamán felvetődött a román történelem középkori forrásai feltárásának nagyszabású terve. Több munkaközösség alakult abból a célból, hogy először rcvizió alá vegye a burzsoá történészek által közzétett jelentősebb okmánygyüjteményeket és jó tárgymutatóval lássa el őket. Sorra került a Iaçiban megjelent számos kötetből álló, szláv okleveleket tartamazó Uricarul, a Román Akadémia által közzétett nagyméretű, a magyar történészek által is sűrűn forgatott, Hurmuzaki Eudoxius nevéről elnevezett Documente sorozat, lorga Acte }i documente című sorozat és mások. A kiadatlan oklevelek napvilágra hozása azonban ennél is fontosabb feladat. A XV—XVI. századi oklevelek kiadásra való előkészítésével foglalkozó munkaközösségek munkálatai Bukarestben 10.583, Iajiban 619 és Kolozsvárott 1012 oklevél összegyűjtésére vezettek. Ezzel létrejött az alapja egy hatalmas oklevél-corpusnak, mely idővel fel fogja ölelni a középkori román történet teljes oklevélanyagát. „Románia burzsoá-bojári urait nem érdekelte azoknak a dokumentumoknak a közlése, amelyek minden szempontból tükrözik az osztályharcot és különösen azt a szerepet, amelyet ebben a harcban a kizsákmányolt és elnyomott osztályok játszattak... Románia burzsoá történészei a létező középkori dokumenumoknak alig egytizedét közölték le. Ezeket a dokumentumokat önkényesen válogatták ki és esetről-esetre adták ki. Sok okmányt egyszerűen meghamisítottak. A román burzsoá történészek tudatosan mellőztek bizonyos tényeket és bizonyos tényezőket a középkor történelmében. Gyakran formális jogi szempontokból szemlélték a történelmi eseményeket. Így a feudális állam történetét a feudális rend termetómódjától, termelési viszonyaitól és az osztályharctól elszigetelve szemlélték a feudalizmus egyes szakaszaiban. A román burzsoá örténészek eltúlozták a burzsoázia szerepét a feudálizmus elleni harcban és teljesen mellőzték a parasztság mozgalmait és felkeléseit." B. Spiru összefoglalja Roller Mihály akadémikus számvetését a konferencia eredményeiről. „A bőséges forrásgyűjtemények meg kell, hogy adják a történetkutatók számára azt a lehetőséget, hogy felfedjék Románia középkori történetének egész sor mostanáig tisztázatlanul maradt kérdését. Egyike ezeknek a kérdéseknek, hogy miért írták Moldva és Havaselve okleveleit a XVII. századig szláv nyelven és a XVII. század után román nyelven. A burzsoá történetírás még hozzávetőlegesen sem adott feleletet arra a kérdésre, hogy mikor és milyen körülmények közt alakult meg a román náp. Eddigelé nem tanulmányozták a tömegek harcát a román nép kialakulásával kapcsolatban. Hasonlóképpen tanulmányozni kell, mikor és milyen körülmények közt jött létre a feudális rend Romániában, mikor jelent itt meg a feudális állam és kivált, milyen szerepe volt ebből a szempontból a népvándorlásnak. Nem véletlen az a tény sem, hogy a burzsoá történészek igyekeznek a feudalizmus kezdeteit Romániában minél későbbi korszakra helyezni. Hangsúlyozva a román feudalizmus „késői jellegét" és az ország kulturális elmaradottságát, arra törekszenek, hogy igazolják a román nép nemzeti érdekeinek elárulását az uralkodó osztályok által és a román nép kifosztását az idegen tőke által. Mindezideig nem alkották meg a román feudális állam igazán tudományos történetét függetlensége korában és nem mutatták ki teljesen a török" és a Habsburg-elnyomás szerepét, mint Románia társadalmi fejlődését fékező tényezőket.