Századok – 1950
Szemle - A. M. Pankratova: A Szovjetunió története (ism. G. N. Anpilogov) 424
42 (i SZEMLE A tankönyv az orosz állam 17. és 18. századi gazdasági és po'itikai fejlődésének ezéleskörű ábrázolásával együtt bemutatja az orosz nép hősies harcát nemzeti és állami függetlenségéért, bemutatja az ukrán és a bjelorussz nép felszabadító harcát a lengyel pánok e len, továbbá az ukrán és bjelorussz földek Oroszországhoz való csatolását. A feudális jobbágyelnyomás kialakulásával egyidőben kiszélesedett az osztályharc a városokban és a falvakban is. Ennek következményei voltak Oroszországban a 17—18. század folyamán a városi felkelések és a parasztháborúk, ame yek alapjaiban rendítették meg az országot és aláásták a feudális jobbágyrendszer alapjait. Sztálin elvtárs Emil Ludwig német íróval való beszélgetésében a következőket mondotta: „Mi, bo'sevikok, mindig érdeklődtünk az olyan történeti személyek iránt, amilyen Bolotnyikov, Razin, Pugacsov, stb. voltak. Ezeknek az embereknek a fellépésében az elnyomott osztályok ösztönös fellépésének, a parasztságnak a feudális igával szemben való ösztönös fe'lépésének visszatükröződését láttuk. A parasztság ezen első felkelési kísérletei történetének tanulmányozása iránt mindig nagy érdeklődéssel viseltettünk." A bolsevik párt és a szovjet nép vezetői, Lenin és Sztálin rámutattak arra, hogy a parasztháborúknak a feudá is jobbágytartó Oroszországban történetileg haladó szerepük van. A tankönyv bő és változatos anyagot ad a feudalizmus korának parasztháborúiról, értékes megállapításokat tesz és érdekes következtetésekre jut, ame'yek a marxizmus-leninizmus klasszikusainak a parasztháborúkról szóló tanítása alapján bizonyítják, hogy a parasztháborúk a feudalizmus korában nem győzhettek, mivel ösztönösek, helyi jellegűek voltak és bíztak a cár segítségében. Ebben a korban még nem volt munkásosztály, amely a parasztfelkelések élére állhatott volna és győzelemre vihette volna azokat, de a parasztháborúk megrendítették a feudalizmust és megtisztították az utat a kapitalizmus számára. A könyv a 18. század végétől rész'etesen vizsgálja a kapitalista viszonyok létrejöttét, a jobbágyrsndszer bomlását, a 19. század első felében pedig a jobbágyrendszer válságát, majd a kapitalista társadalmi formáció gvőze'mét a jobbágyrendszer eltörlése iés a 19. század 60—70-es éveiben végrehajtott burzsoá reformok idején. A tankönyv az oroszországi kapitalizmus történeti fejlődését he'yese n három részre osztja Az első korszak a kapitalizmus kifejlődésének kora a jobbágyfelszabadítás előtti korban, a második a kapitalizmus fejlődése a jobbágyfelszabadítás utáni korszakban, cs végül Oroszország az imperializmus korában. A tankönyv a jobbágyfelszabadítás e'őtti korszakban kitűnő és kifejező anyagot szolgáltat, amely megmutatja a kapitalista viszonyok kialakulásának alapvető tartalmát Oroszországban, megmutatja a parasztgazdaság bomlását, a kapitalista manufaktúra növekedését, a bérmunka behatolását az iparba és a mezőgazdaságba. Ugyanakkor megvilágítja az orosz cárizmus bel- és külpolitikáját, az oroszországi kapitalizmus fejlődését és a parasztság egyre fokozódó kizsákmánvolását; kiemeli az osztályharcot és a 19. század első fe'ének társadalmi és forradalmi harcait. A tankönyv ebben a részében részletesen leírja az 1812. évi háborút és Napoleon leverését. A hitleri Németország ellen folytatott nagy hazafias háború ideién a Bo'sevik Párt és a szovjet kormány vezetői többször megemlékeztek az 1812. évi háború hatalmas történeti jelentőséöéről. Sztálin elvtárs az 1941. november 7-cn, a Vörös-tcren tartott beszédében mondotta: „Lelkesítsen benneteket ebben a háborúban nagy elődeink... példaképe''' s a történeti nevek között megemlítette Mihail Kutuzov nevét. A tankönyv jól mutatja meg az 1812-es évi háború hatását az oroszországi társadalmi, politikai és forradalmi mozgalomra. Az oroszországi forradalmi mozgalom korszakbeosztásával kapcsolatban mondja V. I Lenin: „1825-ben látta Oroszország elsőízben a cárizmtis ellen irányú ó forradalmi mozgalmat." A forradalmi mozgalom egész történetét V. I. Lenin három korszakra osztja: „1. A nemesi időszak, kb. 1825-től 1861-ig; 2. a raznocsinvec vagy polgári demokratikus időszak, kb. 1861-től 1895-ig; 3. a proletár időszak, 1895-től napjainkig."6 Oroszország gazdasági fejlődésével, a jobbágyság bomlásával és a kapitalista viszonyok fejlődéséve! kapcsolatban a tankönyv áttekinti I. Miklós bel- és külpolitikáját, a 30-as, 40-es évek társadalmi, politikai mozgalmát, valamint a Kaukázus, Közép-Ázsia, Szibéria, stb. történetét. * Sztálin: A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra, 1949. 35—36. I. s Lenin—Sztálin: A sajtóról. Budapest, 1950. 78. 1
