Századok – 1950

Szemle - A. M. Pankratova: A Szovjetunió története (ism. G. N. Anpilogov) 424

SZEMLE állandó érintkezésben állottak a Földközi-tenger medencéjének és Elő-Ázsiának antik társadalmaival, amelyekben kialaku t a legrégibb, rabszolgaerőn nyugvó kultúra. Kelet-Európa északi vidékein, ahol a természeti viszonyok nem voltak olyan kedvezőek, ahol az éghajlat igen szigorú volt, és az őslakosság alig állt kapcsolatban * külvilággal, az ősközösségi társadalmi formáció hosszabb ideig tartott és csupán az j. u. 10. és 11. századokban váltotta ezt {el a feudalizmus. Ezek a népek a rabszolgacrőn nyugvó társadalmi-gazdasági formációt átugrották. A tankönyv bemutatja a keleti szlávok társadalmi és politikai berendezkedését, akik nem mentek keresztül a rabszolgaformáción. A keleti szlávok, amint azt a tankönyv helyesen hangsúlyozza, jóvaj a kievi állam kialakulása előtt ismerték ugyan a rabszolgaságot, a 6. században voltak is rabjaik, akiket a szláv előkelők kizsákmányoltak és elnyomtak, de ez a rabszolgaság patriarchális jellegű volt. Az anyagi javak fő termelői nem a rabszolgák, hanem a faluközösségekben élő szabad parasztok voltak. A keleti szlávoknak a feudalizmusba va'ó átmenete nem egyszerre, hanem az ősközösségi szervezet felbomlása, az osztálytársadalom kialakulása és olyan primitív politikai szervezetek létrejötte útján történt, mint a törzsszövetségek, amelyeknek é'én a szláv előkelőkből kiemelkedett fejedelmek álltak. Ezek a szervezetek, amelyeket Engels „katonai demokráciának'' nevezett, s amelyek két korszak között léteztek, átmenetet alkottak az osztálynélküli társadalomból — a nemzetségi szervezetből — a barbár államokhoz és a feudá'is társadalmi-gazdasági formációhoz. A Rurikovicsok nagy barbár „imperiumának", azàz a kievi államnak kialakulása, akárcsak Nagy Káróly birodalma, — mint Marx mondja —, a 9—10. század kievi államának fejlődésében a prefeudális korszakot je'enii, amikor a feudális viszonyok kialakulnak. A tankönyv ezt a folyamatot világosan tárja elénk azokon a lapokon, amelyeken elmondja, hogy a keleti szlávok történeti fejlődésük folyamán, akárcsak a többi európai tiépek — pl. a kelták és a germánok — a nemzetségi rendről áttértek a hűbéri rendre.' A tankönyv bemutatja azt, hogy Közép-Ázsiában, a Kaukázuson túl, valamint a Fekete-tenger partvidékén, ahol megvolt a rabszolgaerőn nyugvó szervezet, ennek bomlása időszámításunk első századaiban megy végbe és a feudális viszonyok kialakulása az e'ső évezred második felében történik meg. A kievi államban a feudális rend csak a 11. században alakult ki és vált uralkodóvá Kelet-Európa jelentős területein. A Szovjetunió területén a feudalizmus hosszú időn át, a 11. századtól a 19. századig uralkodott. A tankönyv a Szovjetunió népei történeti fej'ődés^nek ezt a korszakát kitűnően ábrázolja. Az előadás alapját a marxizmus-leninizmus klasszikusainak a feudális társadalmi-gazdasági formációról és az oroszországi feudális jobbágyelnyomás fejlődésérő' szóló tanítása, valamint Sztálin, Zsdanov és Kirov elvtársaknak a Szovjetunió története tankönyvtervezetére tett megjegyzései alkotják. E megjegyzések alapján a tankönyv a feudális korszakot két részre osztja: a feudális széttagoltság korára és a 15. század második felében III. Ivánnal kezdődő feudális abszolút monarchiára. amely te'jes virágzását I. Péter korában érte el. Az orOsz nemzeti állam kialakulását III. Iván és III. Vaszilij alatt, ennek kiterjedését, valamint IV. Iván korában soknemzetiségű állammá való alaku'ását Sztálin elvtársnak a nyugati és keleti centralizált Államok kialakulásáról szóló megál'apításai világánál vizsgálja. Az orosz föld politikai egyesítését és a feudális széttagoltság felszámolását alapvetően az ország gazdasági fejlődése és az orosz népnek nagy ellenségei cl'en vívott küzdelme tette szükségessé. Ez a harc meggyorsította az összes orosz földeknek Moszkva, mint gazdasági és politikai központ körül kialakuló egységes orosz államba való egyesítését. „Nyugaton — Angidban, Franciaroszágban, Olaszországban és részben Németországban a feudalizmus felszámolásának és az emberek nemzetté válásának kora időben teljes egészében egvbeesett a központosított államok kialakulásának korával és így ott a nemzetek fejlődésük folyamán ál'ami formát öltöttek. Kelet-Európában ezzel ezemben a nemzetiségek kialakulása és a feudális széttagoltság felszámolása időben nem esett egybe a centralizált ál amok kialakulásával. Magyarországra, Ausztriára és Oroszországra gondo'ok itt. Eíekben az országokban nem volt kapitalista fejlődés, illetőleg az csak születőben volt, de a törökök, mongolok és más kc'eti népek támadásai elleni védelem érdekei a támadást kivédeni tudó centralizált államok azonnali megtermetését követelték."» 3 A Szovjetunió története. 1. k. 47. 1. 8 I. V. Sztálin, A marxizmus és a nemzeti-gyarmati kérdés. 1937. évi oroszkiadás, 97 1.