Századok – 1950
Szemle - Balcescu: Válogatott írásai (ism. Dolmányos István) 411
SZKMLE 413 mat. A bojárok által „kommunistának" bélyegzett Bälcescut eltávolította a forradalmi kormányból, rohadt kiegyezést kötött a nagyboj ári reakcióval és török fegyverrekkel törte le a nép ellenállását. Bälcescu ezután még kérlelhetet encbb ellensége lett az opportunizmusnak. Kigúnyolta azokat, akik a forradalmat egyezkedésnek fogták fel, akik azt hitték, hogy „néhány szónoklattal és patétikus kiáltvánnyal a legyőzött ellenség minden ellenkezése és gyű ölete egyetlen hatalmas testvéri csókban fog felolvadni",11 figyelmeztette a népet, hogy a kiváltságosak sohasem bocsátanak meg a forradalomnak, mely eltörli kiváltságaikat. Bälcescu következetes polgári-demokratikus forradalmár: „a forradalom ne alkudozzék ellenségeivel; győzze le őket, vagy őt győzik le... egy forradalmi kormány ' hivatása nagyon egyszerű: terjeszteni és felfegyverezni a forradalmat, íme ez a feladata."12 Minden igyekezetével azon van, hogy újra kezdje a forradalmat és ezért szövetségeseket keres. Az európai haladó erők helyzetének felmérése után tétovázás nélkül a még ereje teljében lévő magyar forradalom felé fordul figyelmével, és politikájának korábbi magyarbarát elemeit most egész politikája gerincévé teszi. Bälcescu látta — amit rajta kívül igen kevesen láttak Kelet-Európában —, hogy azon áll, vagy bukik a román és a magyar forradalmi mozgalom, hogy sikerül-e az elnyomott népeket egy közös frontba tömöríteni az elnyomó, abszolutista rab óhatalmakkai szemben. Legsürgetőbbnek a magyar és román szövetség létrehozását tartotta. „Most az a tennivaló, hogy mindenképpen kibékítsük a románokat a magyarokkal"13 — adta ki a jelszót és maga is Magyarországra utazva, megkísérelte a népek közti béke és harci szövetség kieszközlését. Mint a béke követe járta be a forradalmi Magyarországot, tárgyalt a kormánnyal és a forradalommal harcban álló erdélyi románokkal. Levelei tanúsága alapján sokkal tisztábban látta a helyzetet, mint a kormány bármely tagja. így írt leveleiben: „Szeretem a románokat s fájna, ha elpusztulnának. De érzem, hogy mindazoknak, akik szeretik a szabadságot, szükségszerűen támogatniok kell a magyarokat, akik az egyetlen fegyveres nép.. ,14 ha Magyarország elbukik, akkor mi mindenestől és hosszú időre elbukunk."1 5 És öt nap múlva ezután, 1849. július 1-én kétségbeesetten állapította meg: „a magyarok is elpusztulnak, mint mi, és ugyanazon okok miatt. Mind a két nemzetnek olyan tábornok volt az élén, aki nem összpontosította idejében a hadsereget. Görgey kezetfoghat Tellel!"1 8 Bälcescu hazafisága egyet jelentett a haladás szeretetével. A forradalom bukása után Párizsba emigrált. Nemsokkal ezután, harmincbárom éves korában, 1852-ben meghalt. Betegsége -legsúlvosabb időszakában, élete utolsó pillanatáig sem szűnt meg harcolni a nép ügyéért. Mintegy testamentumként ezt üzeni a románoknak: „Hiába térdepeltek és könyörögtök a császárok kapui és minisztereik ajtói előtt. Semmitsem adnak nektek, mert nem akarnak és nem is tudnak. Készüljetek rá, hogy magatok vegyétek el tőlük, mert a világ császárai, urai és bojárai csak azt adják oda, amit a népek tőlük elragadnak. Készüljetek fel tehát a férfias harcra, mert a nép csak fáradsággal és áldozattal, kiontott vérével szerezheti meg jogainak ismeretét. A bosszú, az igazságtétel napja, midőn a népek felkelnek, hogy elseperjék a föld színéről a zsarnokság maradékát is, közeledik. Akkor ti is egy emberként felkeltek és elkezditek a nemzeti harcot, a szabadulás harcát. És akkor már nem álltok magatokban az ellenség előtt, hanem Európa minden népe segítségetekre siet s együtt küzd veletek, mert most már mind tapasztalták, hogy egy az ellenségük és hogy összefogva kell harcolni ellene."17 Az elnyomók elleni harc, a népek közti szoros szövetség útját mutatta meg Bälcescu Miklós népének, és ezért annak ellenére, hogy a fejletlen román osztályviszonyok következtében nem ismerhette fel a proletariátus történelmi szerepét és a román burzsoázia forradalmi szerepének megszűntét 1848 után, a román nép legnagyobb szabadságharcosai között foglal helyet. Lelkes támogatója volt a magyar nép szabadságért vívott küzdelmének, úttörője a magyar-román barátság kiteljesítésének. 11 U. o. 134. 1. 12 U. o. 134. 1. 13 U. o. 183. 1. 14 U. o. 188. 1. 15 U. o. 191. 1. 10 U. o. 191. 1. 17 U. o. 152 .1.
