Századok – 1950

Szemle - Balcescu: Válogatott írásai (ism. Dolmányos István) 411

BÄLCESCU VÁLOGATOTT ÍRÁSAI Hungária, 1950. 224 1. Közel száz éve húnyt el Bälcescu Miklós, az egyik legnagyobb román hazafi. A bojár-reakció még életében messze űzte hazájától, halála után pedig megsokszorozott erővel igyekezett szei'emét is távoltartani a román tömegektől. De nemcsak a román uralkodóosztályok gyalázták meg Bälcescu emlékét. így tettek a magyar nép elnyomói is, így — ezk kiszolgálója — a magyar burzsoá történetírás is. A román és magyar burzsoázia magatartása egy tőről fakadt: amikor Bäloescutöl félt, saját népétől tartott, amelyet kíméletlenül elnyomott és gyalázatosan elárult, amelynek Bälcescuban megtestesült követeléseit mego'datlanul hagyta. Ezért volt Bälcescu sorsa az úri Magyarországon is az agyonhallgatás, vagy ha ez nem sikerült, a nevetségessé tétel, amit pl. Szekfű Gyula kísérelt meg, aki Bälcescut, mint „a bukaresti liberális forradalomnak, e komikus mozgalomnak, emigránsát''1 rejti el egy félmondatban. Nagy jelentősége van tehát annak, hogy Bälcescu Miklós harcos írásai magyar nyelven is napvilágot láttak. Csapás ez a levitézlett uralkodó osztályok törté íetírására, csapás az új háborús uszítókra is, mert — a kötet szerkesztőjének és a bevezető tanulmány szerzőjének, /. Tóth Zoltánná szavaival — „a magyar és a román kezét Bälcescu ma is egybekulcsolja", s így még szilárdabbá teszi a békefront keleteurópai szakaszát. Bälcescu ifjú kora egybeesik azoknak a nagy változásoknak az idejével, amelyek a 19. század eleji román társadalomban végbementek. Az uralkodó feudális termelési mó4 keretein belül — bár a török gyarmati a'ávetés által fékezve — erőteljes .fejlődésnek indult az árutermelés. Ezt a folyamatot gyorsította meg a drinápolvi béke (1829.) amely közigazgatási autonómiát és az addig kizáró ag Törökországgal lebonyolított kereskedelemmel szemben, bármely országgal való kereskedés szabadságát biztosította, Oroszországot pedig a fejedelemségek védnökhatalmává tette. Oroszország úgy protektorsága idején, mint azelőtt, pozitív szerepet játszott a román fejede'emségek fejlődésében, támogatta a török uralmat gyengítő táftadalmi, politikai mozgalmakat, intézkedéseivel előkészítette a két fejedelemség egyesülését. A drinápolyi béke a tőkés világpiacba vonta be Havasalföldnek és Moldvának a jobbágymunka alacsonyabb formáján alapuló termelését. A bojárok legfőbb érdekévé vált termékeik külföldre való eladása. Farkasétvágyuk támadt a túlmunkára és jobbágyaikból „most már nem bizonyos mennyiségű hasznos terméket akartak kipréselni, most már magának az értéktöbbletnek termelésére törekedtek".5 A farkasétvágy a túlmunkára, a bojárnál abban az igyekezetben nyilvánult meg, „hogy közvetlenül mennél több robetmunkát kényszerítsen ki". Ez a változás a jobbágyság részére új terhek tömegét, az eddig is kegyetlen kizsákmányolás fokozását jelentette. A jobbágyság „barbár borzalmaihoz, a túlmunka civilizált szörnyűségei járulnak."® A bojári kizsákmányolás mellett a kereskedelem és az ipar fejlődésével párhuzamosan új. haszonra és hatalomra éhes osztály kezdett kialakulni: a burzsoázia, amely azonban feudá is gátak tengerével találta magát szemben. A végletekig kizsákmányolt parasztok hatalmas tömegének és a bojároligarchiának alapvető osztályellentéte mellett tehát, megérlelődött és kiéleződött ez utóbbi ellentéte a fiatal, de megzsírosodott polgársággal és a kisbojárságnak az árutermelésben érdekelt, a politikai hatalomból kiszorított részével. Ezekhez a belső ellentétekhez járult nem utolsó sorban a gyarmati sorsban levő fejedelemségek és a gyarmattartók ellentéteinek kiéleződése. A 19. század első harmada a román társadalom belső osztályellentétei, külső nemzeti ellentétei megérlelődésének és kiéleződésének kora. 1 Hóman—Szegfű: Magyar történet. VII. 238. 1. 2 Marx: Tőke I. 252. 1.