Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
30 KOVÁCS EN DBF. runk jobbágyságba süllyedni."8 7 Kossuthnak arra az ajánlatára (jún. 9.),8 8 hogy Be.л vegye át a magyarországi összes seregek fővezérséget, Bem Csíkszeredáról július 17-én válaszol. Rendíthetetlen hittel hisz a végső győzelemben. „Még mindig meg vagyok győződve, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználásával hat hét, legfeljebb két hónap alatt egész Magyarországot megszabadíthatjuk az ellenséges csapatoktól. De ehhez az kell, hogy az összes katonai parancsnokok, különbség nélkül, pontosan végrehajtsák azokat a parancsokat, melyeket kapnak. Szükséges tehát, hogy a fővezérnek meglegyen a hatalma ahhoz, hogy csak olyan parancsokat alkalmazzon, akikre biztosan számíthat — különben a legjobb tervek meghiúsulhatnak — azt már szomorúan tapasztaltam. Ha tehát azt akarja, Kormányzó Ür, hogy magamra vállaljam azt a nagyon nehéz és nagyon kellemetlen feladatot, hogy mindenkit a maga helyére állíthassak, s hogy úgy legyenek vezetve a csapatok, ahogyan azokat vezetni kell, akkor szükséges volna, hogy a képviselőház engem két hónapra teljhatalommal az összes csapatok parancsnokává nevezzen ki."84 A szovjet történetírás által az utóbbi években felfedett történelmi adatok fényénél Bemnek e megnyilatkozását már semmiképpen sem tartjuk „vérmes optimizmus"-пак. Kétsételenül benne van Bem levelében a forradalmi harcos elengedhetetlen optimizmusa is, — de ez a derűlátás alapos tényekre épült fel. Bizonyos azonban az is, hogy Bem akkor, amidőn a főparancsnoki tisztség elfogadásán gondolkodott, elképzeléseit nem a maga erősen megfogyatkozott erdélyi hadseregére, hanem az egész magyar hadsereg akkori állományára alapozta. És nem feledkezett meg arról a segítségről sem, amelyet a magyar-román kiegyezés küszöbönálló gyakorlati realizálása ígért katonai téren. Ha ehhez figyelembe vesszük azokat a jelenségeket, amelyek a cári hadseregben dúló járványokra, demoralizáltságra és a cárii birodalom belső helyzetére vonatkoztak, Bem derűlátását helyesnek és indokoltnak kell tartanunk. A Bem rendelkezésére álló erők természetesen nem voltak elegendők nagyobb feladatok elvégzésére. Neki magának annyi embere sem volt, hogy a 27.300 harcost számláló V. cárihadtestet le tudja verni. Az adott viszonyok közt teljes harcászati sikernek kell tekinteni azt is, hegy két hónapon át sikerült megakadályoznia Lüderset abban, hogy Erdélyből kijusson az Alföldre. A túlerővel szemben csodákat nem tehetett. Az egész nyári hadjárat folyamán három ízben győzött (július 20-án Sepsiszentgyörgy és Kökös, 23-án Groz-sti, augusztus 5-én Nagyszeben). A túlerővel szemben nem tudta megállni a helyét. Segesvárnál háromszoros túlerővel vette fel a küzdelmet s alulmaradt. De még a vesztes csatákban is voltak bravúros teljesítményei: megzavarta az ellenség szándékait, maga után csalogatta az ellenfelet s miközben kicsúszott szoritásából, máris új, váratlan helyzeteket teremtett számára. Július hónapban létrejött a megegyezés a légió kérdésében. Kossuth július 16-án közli Bemmel, hogy elfogadta Bälcescu és Boliac ajánlatát a román légióról. „Elfogadtam az elvet, detaillok végett altábornagy úrhoz utalom őket. Ajánlom őket. A dolog igen fontos. Ha ön Oláhországba vonul (mit igen szeretnék), a zászlóalj az avantgardeot képezhetné. A következmény felszámíthatatlan volna." Bälcescu ujjong: „Most már hiszem, hogy a szabadság ügye diadalmaskodni fog.90 Kossuth felszólítja Bemet, lépjen érintkezésbe az emigráns vezetőkkel. A román demokraták szeme előtt valóban káprázatos 87 Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez 1848—49. Pest, 1868. II. Dl. 88 Szilágyi i. m. 83. 1. 39 Honv. Ltár 188 es. 1849—7—11. 90 Bälcescu levele Ion Ghicához. Szeged, július 14. Iratok... 201. 1.; Bälcescu válogatott írásai. 197—198. 1.
