Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
BEM JÓZSEF ÉS A MAGYAR SZABADSÁGHARC 31 perspektívák nyílnak. Bálcescu Ghicához írott levelében ilyennek látja a megegyezés következményeit: „Bem Besztercénél megverte az oroszokat s kikergette az országból. Most Brassóba ment, honnan átmegy Oláhországba. Láttam sürgönyeit. Omer basát is pénzzel meg fogják nyerni. Kevés idő múlva Bemmel együtt Oláhországba fogok menni nagy haderővel s így 8 millió román fog lábra állni az oroszok ellen."91 Ez Bälcescunak állandóan kisértő eszméje volt a Kossuthtal folytatott tárgyalások idején, — most úgy látja, elérkezett a cselekvés pillanata. A megegyezés szerint a légió parancsnoka maga lancu lenne, kinek havasi románjait a magyar kormány látná el fegyverekkel. A Iancuval való megegyezés mindenekelőtt katonailag könnyített volna Bem helyzetén, hiszen, mint Bálcescu írja július 6-án, „Bem kényszerül lancu ellen szakadatlanul 10 ezer embert tartani." A következő lépés pedig Moldva és Havasalföld forradalmasítása lett volna. A két dunai fejedelemségben ugyanis —• miután 1848-ban a cári csapatok a felkelést leverték — távolról sem ült el a forradalmi mozgalom. A cári csapatok parancsnokai, főleg az V. hadtest parancsnoka. Lüders jelentéseiben folyton szó van a forradalmi ügynökök működéséről.92 Moldva lakossága rendkívüli mértékben ellenséges magatartást tanúsított a cári tisztviselőkkel szemben.9 3 A moldvai betöréstől tehát a cári kormánynak volt mit félnie. Nem kis mértékben keltett nyugtalanságot az a veszély is, hogy a moldvai felkelés átterjedhet Galíciába, a szakadatlan összeesküvések színhelyére. A cári követek jelentései tele vannak félelemmel; attól tartanak, hogy Bem felkelése nem áll meg Erdély határain, hanem áttör Galíciába is. S valóban: Bem megjelenése Moldvában, erős hatást gyakorolt az ottani lakosságra. A cári levéltárakban fennmaradt egy Tumanski nevű csinovnyik jelentése a cári hadügyminisztériumhoz. Az akkori moldvai helyzettel kapcsolatban azt írja, hogy Bemnek minden oka megvolt arra, hogy számítson a moldvai lakosság támogatására. „Lüders elfoglalja Brassót és Nagyszebeni, közben Moldvát védtelenül hagyja. Bem oda masírozhat, ahová neki tetszik. Itt ezer rabló van, kik Bem megjelenésére várnak s azután ellenünk fordulnak."94 Bem átlépve Moldva határát (július 22.), az ojtozi-szorosból kiáltvánnyal fordul a moldvai lakossághoz, felszólítja a népet, hogy fogjon fegyvert, jöjjön zászlaja alá. együttes erővel űzzék ki a cári csapatokat. A kiáltvány nem talál olyan kedvező fogadtatásra, mint amilyent Bem remélt, ezért július 24-én Oknáról újabb proklamáoiót bocsát ki. Eredmény akkor sem mutatkozott. Bemnek vissza kellett sietnie, mert híre jött, hogy Clam Gallas az ojtozi-szoroshoz közeledik s elvághatja őt Erdélytől. Hasonlóképpen megvalósítatlan maradt Bem másik terve, a galíciai lakosság megmozdítása. A galíciai betörés első konkrét terve még 1848 decemberében fogamzott meg Bem agyában,9 5 ő maga veti fel az eszmét Kossuth előtt, de döntő fontosságot nem tulajdonít neki, mert nem törekedett ennek minden áron való gyors megvalósítására. A probléma 1849 tavaszán újból felmerül. Elsősorban ennek a tervbevett akciónak a sikerét volt hivatva biztosítani a P'otrowski9 6 által szervezett lengyel légió. Ezért küld egy időben Bem lengyel 01 u. o. 92 Averbuh i. m. 83. 1. 93 Averbuh i. m. 148. 1. 04 Közli Averbuh i. m. 153. 1. 95 Kossuth Iratok 1848. O. L. 6548. sz. 9S A galíciai betörés tervét elsőnek Piotrowski ezredes dolgozta ki; kisebb változásokkal ezt a tervet tette magáévá 1849 tavaszán Kossuth. O.L. O.H.B. 1849. 3331. ,sz . — Piotrowski híve volt Bemnek, Bem népszerűségétől remélte a lengyel osztagok sikerét Galíciában. A kiindulópont Bukovina lett volna, az irány: Lwów. Piotrowski légiója közvetlenül Bem parancsnoksága alá tartozott. A Besztercére irányított lengyel légionáriusokat Bem szláv önkéntesekkel akarja kiegészíteni. O. L. A lengyel légió iratai. 27. sz. /
