Századok – 1950
Tanulmányok - N. Kalinin: A müncheni egyezmény és az angol munkáspárti vezetők áruló szerepe. 299
302 N. KALINYIN sította azt a javaslatot, amely gazdasági vagy pénzügyi szankciókat akart alkalmazni Németország ellen, s arra törekedett, hogy teljesen megbénítsa a Népszövetség cselekvőképességét. Ugyanakkor, amikor az angol kormány cselekedeteivel megakadályozta a támadó elleni szilárd hatalmi csoportosulás megteremtését, a munkáspárt reakciós vezetői is mindent elkövettek, hogy lehetetlenné tegyék egy szoros békefront létrehozását Anglia és más országok munkásai között. A munkáspárti vezetők védelmük alá vették Hitlert és bizonygatták, hogy az éppoly kevéssé akar háborút, mint a burzsoá kormányok többi vezetői. „Azt hiszem — írta Attlee —, hogy egyetlen kormány sem akar háborút."9 A háborús bűnösök és háborús uszítók számára adott általános „amnesztiában" Hitler éppúgy megszabadult a felelősségtől, mint az angol imperialisták, akiknek védőjeként Attlee fellépett. Dalton arra szólította fel az angol minisztereket, hogy jöjjenek össze Hitlerrel az angolokkal szemben támasztott követeléseinek tisztázására. A munkáspárt tagjai — pl. ugyanez a Dalton — Hitlert a német nemzeti vágyak kifejezőjének és nem a német monopoltőke érdekei képviselőjének állították be. Dalton az angol imperializmus érdekeit védelmezve, csupán az iránt érdeklődött, hogy melyek Hitler követeléseinek határai, és lehet-e azokat mások bőrére történő engedményekre szorítani. A „Freier Aargauer" c. svájci szociáldemokrata lap 1936 március 11-én nem ok nélkül írta Dalton címére: „Ha Hitler az angliai ellenzék soraiban külön szövetségest keresett volna, akkor az sem végezhette volna jobban dolgát, mint az angol munkáspárt e képviselője." A munkáspárt központi orgánuma, a „Daily Herald" mindennap védelmébe vette a hitleri Németországot, mintha nem a német fasizmus fenyegetné háborúval a többi országokat, banem ezek fenyegetnék Németországot. „A legnagyobb ostobaság az, ha valaki meg akarja támadni Németországot", ha valaki „preventív háborút" akar Németország ellen.1 0 „A Rajna-vidék elfoglalásával Hitler felszámolta a Versailles által teremtett egyenlőtlenségeket",1 1 — írta ugyanezen újság. A „Daily Herald" az „egyenlőtlenség felszámolásának" ezzel a formulájával fedezte Hitler agresszív céljait, amelyek a békét fenyegették az egész világon. A munkáspárt vezetői abból indultak ki, hogy a német imperializmus „részt érdemel" a gyarmatok felosztásában és ehhez elvitathatatlan joga van. Dalton alsóházi beszédeiben 'védte Hitlernek a „nyersanyagforrások" újrafelosztására irányuló igényeit, ami lényegében a gyarmatok felosztását jelentette. E követelést ugyancsak az „egyenjogúság" nevében alapozta meg és támogatta. Dalton azonban egyáltalán nem gondolt arra, hogy a Brit Birodalom érdekeit sértse, amikor azt ajánlotta, hogy adjanak Németországnak gyarmatokat: ő a hitleri Németország pozícióinak megerősítését nem a brit, hanem más országok rovására képzelte el. A munkáspárt vezetői a német fasizmus követeléseit támogató álláspontjukat képmutatóan azzal igyekeztek megindokolni, hogy ők az „általános béke" s ebből következőleg a hitleri Németországgal való békének is hívei. Míg Németország kormánya a piacokért, a nyersanyagért, a gyarmatokért és a világuralomért őrült gyorsasággal készült egy sor más ország, elsősorban pedig a Szovjetunió elleni új háború kirobbantására, addig a munkáspárt képviselői a széles néptömegeket azzal nyugtatták meg, hogy Hitler nem akar háborút. Ezzel félrevezették az angol népet és lehetetlenné tették a fasizmus elleni harcot. » „Daily Herald", 1936. március 8. " U. o. 1936. március 9. u U. o. 1936. március 9.
