Századok – 1950
Tanulmányok - N. Kalinin: A müncheni egyezmény és az angol munkáspárti vezetők áruló szerepe. 299
Л MÜNCHENI EGÏ'EZMÉNY ЗОТ A munkáspárt vezetői együtt haladtak a konzervatív Baldwin, majd a Chamberlain-kormánnyal a széles angol néptömegek becsapása és ijesztgetése útján, amikor azt állították, hogy a hitleri agresszív politikával való szembeszegülés esetén kitör a háború. Ezt az indokolást akkor dobták be a köztudatba, amikor a Németország ellen alkalmazandó szankciók elfogadásáról volt szó. Egy hazug alternatívát vetettek fel: „kibékítés vagy háború". Hitler, miután már parancsot adott seregeinek, hogy vonuljanak be a Rajnavidékre, 1936 március 7-én javaslatot tett 25 éves megnemtámadási szerződés kötésére néhány országgal. A munkáspárt azonnal kapott ezen, s azt javasolta a kormánynak, hogy vizsgálja meg Hitlernek ezt az „őszinte", „békés ajánlatát". A munkáspárt vezetőit egyáltalán nem zavarta az, hogy Hitler nem kívánt ugyanilyen egyezményt kötni a Szovjetunióval, Ausztriával és Csehszlovákiával. Hitler azért nem nevezte meg ezeket az országokat, mert meg akarta tudni, hogyan viszonylik Anglia ahhoz, hogy kizárják a Szovjetuniót az egyezményből, s mi az álláspontja a további déli és délkeleti — Ausztria és Csehszlovákia irányában történő — német agresszió lehetőségével kapcsolatban. A munkáspártiak szívesen beleegyeztek Hitler „békés" javaslatainak megvitatásába és elfogadásába, azután, hogy Hitler március 10-én hajlandónak mutatkozott kijavítani március 7-i beszéde „hibáját", s „bekapcsolni" Ausztriát és Csehszlovákiát békejavaslatába, megígérve így, hogy senkit sem fog bántani Nyugaton, ha lehetővé teszik számára a Szovjetunió elleni támadást. A munkáspártiak igen jól tudták, hogy Hitler ezzel a manőverrel csupán ki akarja puhatolni a nyugati hatalmak álláspontját a Szovjetunió elszigetelése kérdésében, amely oly kívánatos volt a német imperializmus számára. Ezért azután mindenképpen támogatták. Hitler „békés ajánlatát" taglalva, a munkáspárti sajtó s elsősorban a munkáspárt központi orgánuma, a „Daily Herald" nap mint nap követelte Hitler javaslatainak elfogadását. Nem véletlen az, hogy Göbbels e szolgálat megjutalmazásaképpen elrendelte, a „Daily Herald" vezércikkeinek a német rádióban való ismertetését. Ez a nyilt támogatás, amelyet a munkáspárti vezetők nyújtottak a hitleri Németország támadó politikájának, az angol munkásosztály elégedetlenségét váltotta ki. A munkásszervezetek határozottan elítélték a munkáspárt vezetőségének és a „Daily Herald"-nak Hitler-barát politikáját. A munkásgyűléseken, a szakszervezeti tanácsok értekezletein, valamint a helyi munkáspárti szervezetekben tiltakozó és elítélő határozatokat fogadtak el. A széles tömegek nyomása alatt a munkáspárti vezetők kénytelenek voltak mindenféle módon manőverezni, hogy ne leplezzék le teljesen magukat. Hogy megcsalják az angol nép széles tömegeit, nem ellenezték olyan deklarációk elfogadását, amelyek „elítélték" Németország cselekedeteit, de ugyanakkor azt kívánták, hogy „őszintén igyekezni kell alapot találni a Hitlerrel való tárgyalásokhoz".1 2 »A munkáspárt és elsősorban vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy megtörjék az Angliában és másutt a fasizmus ellen harcoló progresszív erők cselekvési egységét. A II. Internacionálé és az Amszterdami szakszervezeti szövetség konferenciája, amely 1936 márciusában ült össze a Rajna-vidék elfoglalásával kapcsolatban, megmutatta, hogy a munkáspárti vezetők voltak kezdeményezői a munkásmozgalom cselekvési egysége megbontásának. A konferencia által elfogadott határozat szavakban kimondotta az általános béke, valamint a hitleri Németország támadásával szemben a kollektív biztonság rendszerének fenntartását, a valóságban azonban a II. 1S „Daily Herald4 . 1936. május 15.
