Századok – 1950

Tanulmányok - N. Kalinin: A müncheni egyezmény és az angol munkáspárti vezetők áruló szerepe. 299

Л MÜNCHENI EGÏ'EZMÉNY ЗОТ a világ nyersanyagkincseinek és piacainak egy bizonyos részét megkapja, akkor szívesen részt fog venni annak a kérdésnek a megvitatásában, hogyan lehet végezni a háborúkkal a fegyverkezés felszámolása útján."5 Lansbury ilymódon a német népet a hitleristákkal azonosította. Dicsérte a fasiszta diktatúrát és biztosította olvasóit arról, hogy a lakosság életkörülményei Németországban és Itáliában a fasiszta rendszer következtében megjavultak. Meg kell jegyeznünk, hogy a munkáspárti vezér, Lansbury kitalálásai teljesen megegyeztek a megcsontosodott konzervatívok vezérének, a „Németország és mi" c. könyv szerzőjének, Londonderrynek nézeteivel. Lansbury említett munkájából számos olyan idézetet hozhatnánk fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy Lansbury a „Führer" tisztelője és az angolnémet barátság szószólója volt Hitler és Chamberlain együttműködése idején. De semmi szükség sincs arra, hogy ismételgessük itt Lansburynek számtalan olyan hazug kijelentését, mint „a Führer semmit sem kíván jobban a velük való barátságnál",6 továbbá „a történelem úgy fog Flitlerről megemlékezni, mint korunk egyik nagy emberéről.7

Lansbury tagadta, hogy Németországban a fasizmus a monopoltőke legreakciósabb rétegeinek terrordiktatúrája. Lansburynak Hitlerhez intézett „szerelmi vallomásaiból" le kell vonnunk egy alapvető politikai következtetést: a munkáspárt vezetősége a konzervatív párt vezetőségével együtt azzal foglalkozott, hogy terjessze Angliában az agresszornak való kedvezés és békítés gondolatát. A munkáspártiak a hitleri Németországgal való együttműködést ajánlották és kijelentették, hogy ez az együttműködés összeegyeztethető Anglia érdekeivel és hasznos számára. A munkáspárt egyik kiemelkedő egyénisége, a végrehajtó bizottság egyik tagja, Basil Webb, amikor átnézte a parlament üléseinek jegyzőkönyveit a két háború közti időre (1918—1939) vonatkozólag, kénytelen volt elismerni, hogy „sok munkáspárti képviselő még Hitler hatalomra kerülése után is inkább a Németországgal való béke megőrzésével, mint a Szovjetunióval való viszony megjavításával foglalkozott".8 B. Webb azonban nem mondta ki a legfontosabbat, nem mondta ki, hogy a munkáspárt vezetői azt a politikát támogatták, amely a hitleri Németországot a Szovjetunió ellen ingerelte. így azután a munkáspártiak helyeselték a hitleri Németország cselekedeteit, amikor az Anglia és Franciaország nyilvánvaló beleegyezésével bevonultatta fegyveres erőit a Rajna-vidékre. A hitleri agresszió kezdetének körülményei között az általános béke megőrzése a Szovjetunió, Anglia és Franciaország közös cselekedeteitől függött. A Szovjetunió külügyi népbiztosa, a Népszövetség tanácsában 1936. március 17-én mondott beszédében emlékeztette a szervezet tagjait, hogy a nemzetköz! szerződések védelme a Népszövetség kötelessége, amely nem maradhat fenn, ha nem hajtja végre saiát határozatait. A Rajna-vidék elfoglalása pedig nyilvánvalóvá tette, hogy Németország területrabló célokat követ, s előkészül a Szovjetunió elleni háborúra. Az angol kormány elismerte, hogy a német csapatoknak a Rajna-vidékre való bevonulása a versaillesi és locarnói szerződések megsértését jelenti, de tagadta, hogy a bevonulás a béke elleni fenyegetés lenne. Eden angol külügyminiszter, 1936 március 18-án kijelentette, hogv a Népszövetség nem tartja szükségesnek a közvetlen akciót, amelyet a locarnói szerződés ilyen esetekre előír. Az angol kormány arra törekedett, hogy kikerüljön minden olyan lehetőséget, ami Németország elleni akciókra vezethetne. Visszauta-5 G. Lansbury, My Pilgrimage for Peace. Ney-York. 1938, 124. 1. " G. Lansburv, My Pilgrimage for Peace. 122. 1. ' U. o. 120. I". 8 B. Webb, The House divided. London. 1945. 30. 1.