Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
276 MÉH EI GYULA mazásáért indult ellenük per. A tárgyaláson Király kijelentette, „hogy ő a a fennálló 1867-es közönséges törvényeket hamisaknak tartja, azoknak engedelmeskedni nem fog soha; mindaddig meg nem nyugszik, míg ezen hamis törvényeket el nem tiporja; A fennálló hatósági rendeleteknek és zsarnok hatalomtól eredőknek minden kitelhető módon ellenszegül és csak a tényleges hatalom erejének fog engedni addig, míg az idő eljövend, hogy az isteni hatalom, mennyei hadsereggel a hitetleneket meg fogja semmisíteni és azok földjeit az igaz hívők közt fölosztani." Isteni sugallatra hivatkozva hirdette „hogy a hamis törvényeknek nem kell engedelmeskedni, adót nem kell fizetni, katonát nem kell adni, a gyermekeket nem kell semmiféle születési anyakönyvbe beíratni engedni, gyermekeket nem kell iskolába járatni, a halottakat a főpróféta udvarában kell elásni." 34 híve volt az ítélet idején Dunapentelén. Az erőszakszervek erélyesen léptek közbe. Király maga 3 év, két híve másfél-másfél, négy másik társa 1—1 év börtönbüntetést kapott.1 5 * Az elszigetelt, központi szervezés és vezetés nélkül fel-fellobbanó ösztönös mozgalmakat az uralkodó osztály rendre leveri, de a tények jól jelzik a paraszti tömegekben rejlő forradalmiságot. Pedig ezekben az időkben még viszonylag jobb volt a parasztság helyzete, mint a 70-es évek végétől kezdve. XII. A nagybirtok további kapitalizálódása. A paraszti tömegek további elnyomorodésa. A volt jobbágyság elproletarizálódási folyamata — mint már láttuk — az abszolutizmus korában megindult és a kiegyezés utáni években is egyre tovább folyt. A kapitalizmusnak feudális csökevényekkel súlyosbított behatolása következtében a parasztság egyre nagyobbodó tömegei váltak földnélkülivé. Ez a folyamat az 1870-es évektől kezdve a válság évtizedeiben egyre gyorsabbá vált. Míg 1857-ben még csak 1650 680 volt a földnélküliek száma, 1870-ben 3019 650, 1880-ban már 3 979 915, 1890-ben pedig 3804 040, nők nélkül. Az 1870-es évek végéig az egykorúak úgy jellemzik a korszakot, mint a parasztság számára viszonylag nem rossz időket, tekintettel arra, hogy az alapvető termelőeszközétől elválasztott paraszt részben vasútépítésnél, vízszabályozásnál, gátépítésnél, mocsár lecsapolásánál, munkához tudott jutni. A 70-es évek vége felé ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Ezek a munkák megszűntek és velük egyidőben fokozott mértékben jelentkezett az európai piacon a tengerentúli álamok gabonája. Ezeknek az országoknak a termelőit ugyanis a magas gabonaárak fokozott gabonatermelésre ösztönözték és árujukkal elárasztották az európai piacot. A gabonaárak zuhanásszerűen estek. Az európai gabonatermelők — köztük a magyarok is — válságba jutottak. 1883-ban a búza q-jának ára átlagosan 10.— Ft. Egy évvel később már csak 7 Ft 30 kr. 1885—87 között 7—8 Ft, 1887-en pedig ó Ft 20 kr.15 7 „Az utóbbi két évben a csökkenő gabonaárak és a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő bármi áron való olcsóbbítását követelő kényszerűség hatására az aratógépek is gyorsan kezdtek elterjedni." — idézi Lenin egy a 80-as években megjelent orosz könyvből és hozzáfűzi, hogy az árutermelés, a tőkés verseny és a földművelésnek a „vüágpiactól való függése szükségessé tették a technika átalakítását, s a gabonaárak esése különösen égetővé tette azt a szükségességet."158 Magyar vonatkozásban ugyanezt észlelhetjük. 15í O. L. Kúria mint legfelsőbb ítélőszék. 1875. V. 2288. 157 Takács: i. m. 13—17. 1. 158 Lenin: Kapitalizmus. 221. 1.
