Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
260 MÉH EI GYULA Somogyban Istvándin a tengeriföldet tartozik a feles mívelő a maga trágyájával trágyázni és úgy kapja a fele termést, ha pedig a gazda trágyáztat, akkor csak harmada jár a mívelőnek. Veszprém megyében gyéren van a feliből adás szokásban, mert a nép tengeri alá is szívesebben vállal 5 pft-ért 1100 öles holdját, mint ssm feliből. Ahol feliből adják a földet, akár tengeri, akár más gabona alá, ott a feles a magadással együtt mindenféle munkát megtevén, holdankint még egy pár napszámot is szolgál» Az enyingi uraságnál minden hold feles kukorica után 1 hold rét összetakarítását szokták kívánni.11 2 Csak akkor kapott a szegényparaszt harmadosnál jobb feltételű földet, ha különösen sok munka kellett a vetemény megműveléséhez. „Hazánkban a dohánytermesztés feliben űzetik, mert sok gonddal és szorgalommal járván, a birtok magány kezelésénél roppant pénz- és napszámerőt igényelne s még nem is ritkán a földbirtokosnak egy jól beültetett hold földje 30—40 Pft.-ot tisztán jövedelmez."11 * Az ínséges éveket egyes birtokosok a részesművelési feltételek megszorítására használták fel. A tolnamegyei Vörösmalom vidékén az 1863. évi ínség idején az emberek se regestől jártak munkát keresni és igen olcsón vállaltak munkát. Van olyan gazda, aki a feles föld helyett ötödös rendszert javasol és úgy véld, hogyha a parasztok ezt nem vállalnák, gazdaságon belüli kényszerrel erőszakolni kell őket rá.11 4 Erre alkalmas eszköznek tartja az aratószerződéseket. Általános szokás azonban a harmados művelésbe adás, amelynek fejében a harmados holdanként egy kaszás és 1 gyűjtő napot szolgál a szántási és behordási munkán kívül.11 5 A rendszer azonban nem kifizetődő а birtokos számára. Lenin megmagyarázza, hogy miért nem lehet tartós megoldás a ledolgozási rendszer a tőkés gazdálkodásra áttérni igyekvő nagybirtokos számára. A ledolgozás „és az ezzel elválaszthatatlanul egybekapcsolódó patriarchális parasztgazdaság, saját legbensőbb lényegénél fogva, a maradi technikán és az ósdi termelési módszerek megőrzésén alapul. Ennek a gazdálkodásnak belső szer-> kezeiében nem található semmi, ami a technika átalakítására ösztönzést nyújthatna; ellenkezőleg a gazdaság zártsága és elszigeteltsége, a gúzsbakötött parasztság nyomora és megalázottsága kizárják a tökéletesítést".116 Ebből következik munkájának alacsonyfokú termelékenysége, amit csak még jobban elősegít az elszegődőnek a földbirtokostól való több-kevesebb személyi függése. Ez a kapcsolat ugyanis lehetővé teszi, hogy a parasztot „annak a munkának elvégzésére, amelyre kötelezte magát, a lakosság még az esetben is rákényszeríti, ha a paraszt saját földjén a gabona nincsen learatva". „Csak a szolgaság és a földesúrnak végzett robot hosszú évei fejleszthették ki azt a (csak látszólagos) „közönyt", amellyel a földműves saját learatott gabonáját az esőn hagyja, hogy idegen kereszteket menjen el behordani... magától értetődik, hogy a ledolgozási rendszer ... ismertetett vonásainak elkerülhetetlen következménye a munkatermelékenység alacsony volta. A ledolgozási rendszeren felépülő gazdaság kénytelen-kelletlen megőrzi a régi munkamódszereket: a guzsbakötött paraszt munkája minőségében szükségszerűen közel jár a jobbágy munkájához."11 7 112 Erre nézve további adatok bőségesen találhatók: Galgóczy: i. m. 222—229. 1. 14. 1. 113 G. L. 1850. augusztus 11. 114 G. L. 1864. VI. 22. 115 G. L. 1864. VII. 6. 116 Lenin: Kapitalizmus 221. 1. 117 Lenin: Kapitalizmus 193, 194. 1.
