Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
ADALÉKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 259 tős paraszt további jövedelemszerzés céljából vállal részes művelést. A szegény paraszt kényszerűségből, hogy megélhetését biztosítani tudja. Ebből következik, hogy a gazdag paraszt felesnél rosszabb feltételeket általában nem vállal és csak jóminőségű, az igaerő jó kihasználását biztosító részes föld esetén hajlandó vállalkozni, míg a szegényparasztnak éppen a legtöbb munkát igénylő, az igaerőnek csak rossz kihasználását biztosító és gyengébb minőségű földek jutnak. Részesedésük is kevesebb, 1/3, 1/4, ritkábban feles. A részes művelésnek is az a célja, hogy л földhöz kötve a parasztot, legalább egy évre biztosítsa a munkáskezet. Ezzel szemben a szegényparaszt számára, a kényszerű földhöz láncolás, a legalább egy évre szóló megélhetés szűkös biztosítását is jelenti, míg a zsírosparaszt számára kisebb-nagyobb hozzájárulást jelent vagyona további gyarapításához. Az egykorú irodalom megemlékezik arról, hogy a 48 utáni időkben a már vázolt hitelviszonyok közepette akkora volt a nagy- és középbirtok munkaerőszükségléte, hogy „a gabona aratása, takarmány takarítása, de még a kapásnövények megmunkálása is oly feladatként állt a gazda előtt, amit a kukoricaföldek fél vagy egész termésének átengedéséért bírt csak magának biztosítani".10 9 Egy 1860-ból származó tudósítás szerint a felső Rábaközben a nagyobb birtokosok baja az volt, „hogy mint már máskor Í9 irám, a kellő nyári napszámok megszerezhetése végett, kukorica és gyógynövények alá a földet felében adjuk s amellett bizonyos téM napszámokat, kaszálás és gyűjtésre követelünk, mely által azon helyzetben vagyunk, hogy ezen munkákat kell időben és elégséges erővel megtehessük".11 ® 1867-ből származó adat arról számol be, hogy „Magyarországon csak azért tartja még magát г (t. i. a feles művelés), mert a földesúr nem talál pótlékot a munkásért, kit a részes művelés megszüntetésével mezeiről elhajtanak; napszámosként ugyanis nem bilincselhetné le azt a munkáét, kit felesaiek megfogadhatott".111 Lássunk most néhány adatot arra vonatkozólag, hogy a szegényparaszti tömegek a rosszabb és а sok munkával Járó földet kapták, míg a jobb minőségűeket a zsírosparaeztok szerezték meg maguknak. Hajdúböszörmény. — Feles művelés feltételei tengerire: földtulajdonos ad fele magot és kétszeri kapálásra fizet a föld fele után minden köblös után 30 pengő kr-t, a napszám emelkedése óta 1 pft.-ot. A feles pedig szánt, vet, kétszer kapál, letöri a termést, a gazdát illető felet tisztítva hazaszállítja, szóval minden munkát végez. Nagyobb tagú tanyaföldeken a gazda csak földet ad és egyszerűen felezi a termést. — Harmadosok: gyalogsorsú emberek. Ezeknek a gazda saánt meg és be is veti a tengeriföldet, ők csak kétszeri kapálást és feltisztítást végeznek. Ezért kapják a termés harmadát és ha napszámot szolgálnak, a gazda haza is száilítja nekik. E vidéken a tengeriszárat künn hagyják a földön. Gabonánál a feles művelés: földtulajdonos ad fele magot, a takaró részét közösen fedezik. Feles szánt, vet, betakartat, behord és elnyomtat. Nyomtató részt nem kap, hanem ekkor a földesgázda ád kosztot, a feles pedig a nyomtatás után szemet, szalmát a gazdának helyretakarít. Sőt még ezen felül apró fuvarozási szolgálatot is szoktak kikötni a földtulajdonosok a maguk számára: pl. őrletést, fahozást az erdőről, egy-két fuvart a szomszéd helységbe, stb. Jobb tanyaföldeknél még fele vetőmagot sem ád a tulajdonos, mégis örömest elvállalják, főleg ha kaszáló is van a földhöz, hanem harmadából való művelésre az áremelkedés óta nem akad ember. Egész Békés megyében a tengeriföldnek feliből, harmadából való kiadása divatozik a fenti módon, do a szárat a feles tartozik behordani, a harmadiknak pedig szárvágás fejében hazatakarítja a gazda a termést. Gabonaféléknél ritkán ad a földtulajdonos a feles szántónak magot Szeghalmon ez Járja. Szarvason az egész vetőmagot a feles adja, de még a fele pelyvát is oda takarítja a feles, ahová a gazda rendeli. lm Szántó Menyhért: Mezőgazdasági munkás törvényhozásunk kezdetei. Huszadik Század, 1900. I. kötet. 39. l 110 G. L. I860, november 22. 111 Ditz: i. m. 125. 1. 17*
