Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
22 KOVÁCS EN DBF. vezését, de ugyanezekkel az intézkedéseivel kihívja egyes kormánybiztosok, Beöthy, Csányi, Szentiványi rosszallását. E polgári kormánybiztosoknak különösen sok fejtörést okozott «z a körülmény, hogy „az öreg úr" minden intézkedését a saját iniciatívájából, minden polgári szerv megkérdezése nélkül hajtotta végre; abszolút kezdeményezési és intézkedési szabadságát senki által nem hagyta korlátozni s az egyedüli Kossuthon kívül magát senkitől függőnek nem tartotta.58 Bem forradalmi jelentőségű intézkedéseinek súlyát még a Honvédelmi Bizottmányban sem látták mindig helyesen. A hadvezér az erdélyi harcok során — a forradalmi egység megteremtése érdekében — létrehozza a különböző reszortok: a hadügy, a belügy, a külügy, az igazságügy forradalmi egységét és minden hatalom összepontosításával lát hozzá a legsürgősebb feladat megoldásához: a nemzetiségi tömegek lecsillapításához és a nehéz harcokban elfoglalt terület katonai biztosításához. Mindjárt első amnesztiarendelete kiváltja Kossuth rosszallását. Kossuth több levelében is nyomatékosan próbálja Bem tevékenységét tisztán katonai térre korlátozni. A március 17-én Czibakházáról kelt levél a Bem hadvezéri tehetségének szóló legmelegebb hangú elismerés mellett is nyomatékos figyelmeztetésnek számít az irányban, hogy Bem hagyja abba a szászok irányában tanúsított elnéző politikáját, ne bánjék olyan nagylelkűen az „áruló szászok"-kal, ne legyen bizalommal irántuk, inert „nem a meg nem érdemelt nagylelkűség fogja biztosítani a győzelmet, hanem az erő."5 * Ebben az időben történik az, hogy Csányi a Királyföldet ostromállapotba helyezi: a Királyföldre négy rögtönítélő és hét büntetőtörvényszéket állít, majd Szebenből Brassóba indul, ahol ugyancsak büntetőtörvényszékeket állíttat fel. Kossuth március 22-i Bemhez írott levelében06 megismétli figyelmeztetését; utal az erdélyi viszonyok sajátos összefüggéseire, melyek között neki, a magyarnak is rendkívül nehéz tájékozódnia; kéri Bemet, hogy „dicsőséges, de terhes győzelmi útján" szervezési munkálatokkal ne fárassza magát, használja fel az elfoglalt területet arra, hogy hadseregét fejlessze, ruházza, felfegyverezze, de a polgári szervezéssel és adminisztrációval ne terhelje magát. Egy céltévesztett lépés óriási bonyodalmakkal járhat. Kossuth meg is mondja, mit tart céltévesztett lépésnek: a besztercei kerületben egyes telepítések rendkívül céltévesztettek; ahelyett, hogy erősítenének, gyengítnek bennünket. Az amnesztia я szászoknak feltétlenül céltévesztett, viszont az amnesztiára való remény nvujtása célirányos lehet. Április 23-án Kossuth az eddigieknél is nyomatékosabban kéri Bemet, hogy semmiféle politikai, adminisztratív és pénzügyi rendszabályt ne hozzon, hanem „szigorúan a hadvezér feladataira korlátozódjék". Ütal korábbi kérésére. Meg kell mondania, hogy sürgős kérésének ez a figyelembe nem vétele Erdélyt illetően olyan nehézségeket okozott neki, hogy a jóvátétel évek fáradságos munkáját jelentheti. A legszomorúbb következményekkel járna, ha e nehézségek átterjednének a Bánátra is. Kossuthnak ez a levele utal arra is, hogy Bem KaTánsebesben olyan pénzügyi intézkedést hozott — leszállította a só árát 3 forintra! — mely az ország pénzügyi életében a legnagvobb zűrzavart idézi elő s millió hazájához hű lakost (a székelyeket) dönt elkese-58 „Bem sem maga fölött, sem maga mellett az egy elnökön, Kossuthon kívül mást el nem ismert s így sem a hadügyminisztérium, sem kormánybiztosok rendeleteit nem teljesíté, sőt a kinevezéseket és csatajelentéseket is csak ritkán lehete aláíratni általa, ha azok a hadügyminisztériumhoz intéztettek. Ezen ellenszegülése megmagyarázhatatlan, midőn ő feltétlen engedelmességet követelt." Bauer őrnagy Bem tábornok főhadsegedének hagyományai 1848 és 1849-ben. Közli Makray László, Pest. 1871. 87. 1. 80 „Ich bin nicht Terrorist, denke nicht an Repressalien, aber ich will Sicherheit haben gegen neuen Verrath dieser verbrecherischen undankbaren Sachsen" írja. Briefe L. Kossuths an F. M. L. Bem. Herausgegeben von Aladár Makray, Pest, 1870. u. o.
