Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
242 MÉH EI GYULA palástja mögé bújva védték а földrablásokat, gondosan óvták a feudális csökevényeket és biztosították a kizsákmányolók számára az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokat. A bécsi kormányhatóságok egy részében Bachnak polgári fejlődést előmozdító politikája érvényesül. Ennek a résznek a nézete azonban nem mindig azonos a Magyarországon működő és a feudalizmus érdekeit képviselő kormányhatóságokéval. Legalábbis úgy tűnik, mintha Bach-kormánya 1853 előtt, bizonyos mértékben, a feudalizmus gátjainak eltakarításán fáradozott volna, a kapitalizmus útjának megtisztításán. 1851-ben ugyanis a belügyminiszter egyik leiratában azt tanácsolta Geringernek, hogy Onga borsodmegyei községnek engedje át a földesúr a község által használt földet olcsó megváltási összeg fejében. A magyar hatóság iparkodjék az átengedésre rávenni a földesurat, ahelyett, hogy robotra kényszerítené a parasztokat. A község egyébként azt állította, hogy a három évi robot- és tizedhátralék térítésére vonatkozó követelés jogtalan, mert Onga 20.000 holdnyi körzetéből 331 hold a községé. Ezt a földet is majorsági föld ürügyén akarja tőlük kisajátítani a földesúr. A pesti kerületi főispán azonban a szolgabíró jelentése alapján úgy találja, hogy a parasztok kérése alaptalan és azt el kell utasítani.14 Bécs a szabadságharc után iparkodott a Mária Terézia kora óta folytatott parasztpolitikát követni és magát a magyar urakkal szemben a parasztok védőjének feltüntetni, hogy így a gyarmatosítókkal szemben 48-ban kialakult egységfrontot megdöntse, a parasztságot leválassza és maga mellé állítsa. Ilyen agitáció nyomát mutatja Isztáncs zemp'.énmegyei község lakóinak panasza is. 1850-ben Geringernél felszólalnak Apremont gróf ellen, aki — mint írják — állítólagos majorsági földek után robotot követelt, megtagadta tőlük a faizást és megvonta tőlük a közös legelő használatát, hátralékos szolgáltatásaikat pedig behajtja rajtuk. A parasztok, képviselőik: Mitro András, Danyó János és Begalla György útján védelmet kérnek a helytartótól a „Kossuth-i szellemmel átitatott tisztviselők ellen", akik a császárhű parasztokat üldözik. A vizsgálat megállapítja a panasz alaptalanságát, mert a szóbanforgó telkek valóban majorsági jellegűek, a faizási jog gyakorlása már 25 évvel ezelőtt megszűnt, a legelőt pedig nem vonták el tőlük.1 5 III. Az 1853. évi úrbéri pátens. Az állandó mozgalmak nyomása a kormányt általános intézkedés megtételére szorítja. Első lépés volt e téren az ősiségét eltörlő 1852. évi rendelet. Ugyanígy elsősorban a tömegnyomásnak szüleménye az 1853 március 2-án kiadott úrbéri pátens is, amelynek kiadását a magyarországi földbirtokok kapitalizálódása is szükségessé tette. Ez lett volna hivatott az összes rendezetlen kérdések elintézésére, persze а földesúri érdekek sérelme nélkül. Ebben а szellemben készült is el а pátens, amely nem rendezte a döntő problémákat, hiszen nemhogy a nagybirtokot nem osztotta fel, hanem csekély kivétellel még a feudális maradványokat sem számolta fel. A pátensről általában elmondható, hogy részben a 48-as állapotokat rögzíti, fenntartva annak hiányosságait és változatlanul hagyva a szerződésesek, majorsági zsellérek helyzetét. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az úrbéri pátens az ellenforradalom rendszabálya volt. Elrendeli viszont a legelő-, erdőelkülönítést és tagosítást és ezzel széles kaput tár az újabb, de 14 O. L. G. 1851—14 256. 15 O. L. G. Pr. 1752—8460.
