Századok – 1950

Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235

240 MÉH EI GYULA faluban lakik, parasztember még felesben sem kapott. A húsz részre osztott földre a bérlőt nem engedik rá. A földfoglalás alapja az volt, hogy ezeket a földeket a földfoglalók 1848 előtt robotba szántották. 48 óta ezeknek a földeknek használatától elestek, mert a bérlő szántotta felesben. A földek elvétele vitte őket arra, hogy a földeket maguk számára megszerezzék. Moldovány Gábor nevű bíró vezette a mozgalmat, aki Letusiczki Jánossal és még nyolc zsellérrel együtt hajtotta végre a földosztást. A földosztók, a tanuk vallomása szerint, „az általuk eddig használt földeken kívül a Moldovány Gábor által vezetett erőszakoskodásnak és birtokfoglalásnak magokat részeseikké tették". Tamási András, Bököny község nemesszármazású jegyzője kihallgatása alkalmával előadta, hogy „Moldovány gyülléseket is szokott az házánál tartani". A hatóság közbelép és Bay kormánybiztos kiszáll a helyszínre a rend helyreállítása végett. A községnek azonban kétezer lakosa volt. Bay a jelek szerint tartott tőle, hogy puszta szavának aligha lesz foganatja és a maguk jószántából a parasztok aligha fognak lemondani a létfenntartásukhoz szükséges földről. Erre mutat, hogy nagy óvatosan, a lakosság számának megfelelő mennyiségű katonai karhatalmat kért maga mellé. A nagyváradi főispánság Geringerhez intézett jelentésében meg is magyarázta, hogy miért szükséges a katonai karhatalom. Ügy látta, hogy a kormánybiztosnak tartania kell attól, „hogy a felizgatott község a végrehajtást ellenségesen fogja fogadni és ellenszegül". Hogy pedig a hatóság egy pillanatig se kompromittálódjék, kéri a főispánság Bay számára a katonai karhatalmat, amit meg is kapott. Baynak csak ilyen eszközök igénybevételével sikerült végrehajtania az uraságot földjének tulajdonába visszaiktató ítéletet. Feladata elvégzéséről többek között ezt jelenti: „...őket múltra nézve atyailag de egyszersmind konnánvzóilag is keményen meg feddettem" és a törvény megtartására utasította őket.9 1851-ben Zsdjár, Jurgov, Repiszko, Lapsanka és Csarna-Gura szepesmegyei községek udvartelki zsellérjei megtagadták a hegyi legelők használatáért járó tartozásaik fizetését, mint jogtalant és panaszt tettek földesuraik ellen Geringernél. Kérték egyúttal, hogy az ügy elintézéséig minden zálogolási eljárástól és egyéb zaklatástól kíméljék meg őket. Panaszukat a galíciai Czarny Dunajec községben lakó Kulczycky nevű lengyel ügyvéd biztatására tették meg. Kulczycky egyébként a községek iratai alapján felvilágosította a lakosokat arról is, hogy a tartozásokat nem kötelesek megfizetni. A kassai főispánság úgy találta, hogy Kulczycky „a panaszosokra nincs a legjobb hatással és így valóban kívánatosnak látszik, hogy Kulczyckyt távoltartsák az említett községek befolyásolásától". A főispánság megbízottja megkísérelte a békés egyeztetét és felajánlotta, hogy a községek szegénységére való tekintettel ingyenes állami ügyvédet bocsátanak rendelkezésükre, aki ügyüket a bíróság előtt védené. A községeket azonban Kulczyckytól elválasztani nem sikerült. Ragaszkodtak hozzá és elutasították az állami ügyvédet. Ezek után a hatáság 1852-ben végrehajtást vezetett először Jurgov község ellen, amely ellenállt. Érre a kiküldött biztos félszázad katonaságot kért tekintélyének megerősítése végett. Eredményt azonban így sem ért el, mert — mint jelentésében elpanaszolja — „a makacs embereket nem sikerült felvilágosítani". A felek a tárgyaláson egyszerűen nem jelentek meg. Hasztalan mondták nekik, hogy Kulczyczky rosszhírű „zugügyvéd", akit sik kasztásért lezártak, nem hittek és nem fogadták el a hatóságok által ismételten felajánlott ügyvédet, hanem egy másik „zugíróhoz" fordultak. A kassai főispánság — Geringerhez intézett jelentése szerint — ezek után erőszakkal hajtja végre az ítéletet és szemforgató módon, kezeit mosva jelenti, hogy 9 O. L. Stt. Gr. W. 1851—XXI. Aè3580, u. ott 1851êVIII A—6348 és G— 1852—21 726. Hasonló példák O. L. G. 1852—12 362 és 24 652, G. 1852—21 726, 1858—XXI. A—3580.