Századok – 1950

Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199

A MAGYAR JAKOBINUS MOZGALOM amelyek ellen József idejében küzdött a magyar nemesség és papság, csakhogy most még sokkal erőszakosabb és radicálisabb alakban léptek fel."4

9 Most már világos mindenki számára, hogy nemcsak a nemesség, de a királyi hatalom is. megváltozott. Megérti mindenki, hogy a nemességgel parolázó, francia forradalom ellen hadat viselő Ferenc nem azonos a rendeletvisszavonás előtti Józseffel, összeomlik a József-féle monarchiához fűzött illúzió. A felvilágosult király által vezetett polgári átalakulásnak a lehetősége mindörökre a múlté lesz. De összeomlik a középnemességhez fűzött nemesi reformizmus illúziója is. A polgári átalakulásnak mind a két lehetősége lezárult. Azoknak, akik még kitartottak az egyre erősödő reakció ellenére a francia forradalom eszméi mellett és keresték megvalósításának a lehetőségét, a mi viszonyaink között, új utat kellett keresniök. így alakúinak ki nálunk a középnemesség veresége és kompromisszuma után és a két illúzió összeomlásából a jakobinus-mozgalom előfeltételei. A magyar jakobinus-mozgalom A jakobinus-mozgalom politikailag és eszmeileg a tetőfokát jelenti a francia forradalom hatására fellángolt osztályharcoknak, azonban csak a legvékonyabb társadalmi réteget tudta megmozgatni, nemcsak azért, mert radikalizmusában legmesszebb ment el, hanem azért is, mert akkor kezdődött, amikor már a középnemesi mozgalom lezárult, sőt a republikánus-mozgalom létrejöttének éppen egyik előfeltétele a középnemesi mozgalom összeomlása és kompromisszuma a királlyal. A burzsoázia gyengesége nyomja rá a bélyegét alapvetően arra a társadalmi helyzetre, amelyben a köztársasági mozgalom létrejön. A magyar történelemben ekkor érezni legsúlyosabban a burzsoázia gyengeségét. Ez az a korszak, amelyben a főnemesi sorból már nem kerülnek ki nemzeti vezetők, de még nem léptek helyére a középnemesek. Nincs már Rákóczi és nincs még Kossuth. Az 1790-es köznemesség csak Baloghokat tud adni, az olyan nemzeti mozgalmat, amely kibontakozása előtt elbukik. Ilyen helyzetben alakultak ki az olyan forradalmárok, mint Szentmarjay és Hajnóczy, és az olyan felemás nagyságok, mint Martinovics és Laczkovics. A burzsoáziát képviselték, noha a mozgalomban csak két polgár vett vészt,5

0

de programmjuk nem a parasztságé, nem is a köznemességé, hanem a burzsoáziáé. Ezért foglalkoznak olyan rendkívül sokat a polgári magántulajdon kérdésével, amit alapvető „emberi juss"-nak tekintenek, harcukat e nemesi és egyházi kiváltságok ellen is, burzsoá és nem paraszti követelésekkel vívják, bár látják, hogy a feudalizmus felszámolása lehetetlen a parasztság felszabadítása nélkül és az antifeudális mozgalom győzelme a parasztság megnyerése nélkül. Azonban olyan burzsoáziát képviseltek, amely még alig volt, és amely nem sorakozott fel mögöttük. A polgárság, a nemesség elleni harchoz még akkor is gyengének mutatkozott, amikor e harcban maga mögött tudta a királyt, most pedig, amikor már nyilvánvaló volt a király és a nemesség szövetsége, a polgárság már nem volt képes a feudalizmus elleni küzdelemre. Vannak ugyan elégedetlen hangok a polgárság soraiban már II. Lipót alatt is. „Na most már látjuk, hogy a király milyen jóindulatú velünk szemben! Nincs más hátra, mint a parasztokkal együtt fellázadni, mert még mindig jobban járunk, ha a király agyonlövet bennünket, s így halálunkkal legalább utódaink számára biztosítjuk a jobb sorsot, mintha kiszolgáltatjuk magunkat a városi magisztrátusnak."51

Mégis csak ketten jutnak el a jakobí" Id. m. 551. 1. •"•* Landerer nyomdász és Paitzkoffer lakatos. si

Mályusz: A magyarországi polgárság. 271—2. 1. M»