Századok – 1950
Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199
206 KATÓ 18TYÁN meg ne illessék."9 0 Követelik a polgárság egyenjogúságát, a parasztságra is kiterjedő népképviseletet, a nem-nemesek hivatalvállalási jogát, a polgárság személy- és vagyonbiztonságát a nemesekkel szemben. Élesen szembeszállnak a nemesi mozgalommal, leleplezik, nogy a nép nevében beszél, de csak a nemesek nevében cselekszik. A királyt támogatják, tőle várnak segítséget a nemesekkel szemben. Mérsókeltségükön kívül legfőbb hibájuk, hogy teljesen közömbösek a nemzeti függetlenség kérdésében. A nemzeti mozgalomban csak nemesit látnak. A Habsburgok mellé állnak fenntartás nélkül és nemcsak Lipótért és Józsefért, de elődeikért is lelkesednek. A polgárság még nem elég erős, hogy saját erejével szembeszálljon a nemesekkel, harcához támogatást a királytól vár. A király támogatja is őket, ameddig az érdekeinek megfelel, hogy mozgalmukat az általa kívánt irányba és korlátok kötzött tartsa. Lipót titkosrendőrségének emberein keresztül igyekszik befolyásolni a polgári mozgalmat. Hoffmann Alajos az ő megbízásából szervezi a városok kérvényküldését a királynak. A kérvényekben népképviseletet követelnek, amivel Lipót nyomást gyakorol a középnemességre. A király titkos segítségével a fegyverkezést is megkísérlik polgárőrségek felállításával.31 A polgárság első mozgalmai így erőtlenségük miatt összefonódnak a nemesek ellen harcoló király titkosrendőrségével. Lipót a liberálisok naigy „demokratája", miután magára öltötte a parasztvédő; a polgárpártoló ábrázatot, kijátssza magát a nemzetiségek védőjének is. Engedélyt ad a szerbeknek az „illyr diéta" összehívására. Célja persze neun az, hogy jogos nemzeti követeléseiknek eleget tegyen, hanem az, hogy ez ő kezükkel is üttesse a magyar nemességet. Amikor a középnemesek eléggé megpuhultak, utódja, Ferenc elölki magától a nemzetiségeket és országgyűlésüket feloszlatja. Lipót ezzel a politikával a középnemességet sikeresen elszigetelte, л nem-nemeseket és nemzetiségeket felvonultatta ellenük, a poroszokkal való megegyezéssel pedig megszilárdította külpolitikai helyzetét. Július végén már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az eddigi engedékeny hang helyett keményebbet használjon. Eljárást indít azok ellen a magyar tisztek ellen, akik a nemesi mozgalmat támogatták. Pesten és Budán horvát katonák jelennek meg. Az ellenállás egyes vezetőit, mint Sztárayt, elmozdítja, másokat pedig, mint Baloghot, megvesztegeti. Fenyegetőzik, hogy felségsértési pert indíttat azok ellen, akik a poroszokkal konspiráltak. A középnemesek e nyomás alatt kezdenek engedni. Követeléseik egyre mérsékeltebbek lesznek, mind kevésbbé hangoztatják az örökösödés fonalának megszakadását. A francia forradalom is inkább rettenti már őket, mint lelkesíti. Élükre a kompromisszumot hirdető Zichy és Örményi kerülnek. Lassan megérnek a király és a középnemesek között a rothadt kompromisszum előfeltételei. A nádorválasztásnál már nincsenek ellenzéki hangok az országgyűlésen. A nemesek egyhangúlag nádorrá választják Lipót fiát, Sándor Lipótot, helyreállt a „kölcsönös bizalom", ahogy a történészek e szégyenteljes megalkuvásról mondják. Hiábavaló volt a Balogh-féle eskü. „A követek 1790 telén mát felmentettnek érzik magukat az eskü alól, hogy az udvartól semmit el nem fogadnak s egymás után nyújtják ki kezüket a magasabb állások elérése végett."32 A középnemességben a nemesi felülkerekedett a nemzeti felett, a reakciós legyőzte a haladót. Lemondott nemzeti követeléseiről, de természetesen nem mondott le népellenes, feudális előjogairól. A középnemesség nemzeti hősiessége elolvadt Lipót támadásai alatt. Lipót a középnemességben Belnay György Alajos: Reflexiones cunctorum Hungáriáé civium non nobi-Kum. 1790. " Mályusz i. m. 270. 1. » Mályusz: Sándor Lipót. 28. 1.
