Századok – 1950
Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199
A MAGYAR JAKOBINUS MOZGAI.OM 209 iratában így tagadja meg II. Józsefnek a jobbágyokra vonatkozó rendelkezéseit: „... miután a gondviselés, mely az emberi nem felett őrködik, úgy akarta, hogy némelyek királyokká, mások nemesekké, mások szolgákká szülessenek: a keresztényi szeretet sérelme nélkül fogunk jogainkkal élni mindaddig, míg ebben az országgyűlés neim teszen változást".2 4 Egy másik megye így ír: „A földesurak és parasztok viszonyait illetőleg magábanvéve mindegy ugyan, vájjon a parasztok szabadokká, vagy örökösen a földhöz kötöttekké tétetnek a törvény által... különben pedig a törvények e tárgyról már elégségesen gondoskodtak... megegyezésöket a rendek a parasztok állapotának változtatására nem adhatják."2 5 1790-ben nagy a szárazság, rossz a termés, még a vízimalmokat is emberek hajtják. Az inség miatt nagy az elégedetlenség a magyar és nemzetiségi parasztok között. Az elégedetlenség most már azok ellen a nemesek ellen fordul, akik olyan hamar szembefordultak a parasztokkal. Lipót gondoskodik arról, hogy eljusson közéjük a híre annak, hogy megtagadják II. József és Mária Terézia úrbéri intézkedéseit. Több megyében a nyugtalanság olyan nagy, hogy katonaságot kérnek megfékezésére. A nemesek ellen írt röpiratokat fognak el. Szabolcsban a „parasztok dekrétumá"-t terjesztik. „Rajta hát, egész parasztság, könyörülj magadon, emeld fel botodat, vas villádat, baltádat a kegyetlen, ingyenélő, húzó-vonó, országpusztító, királylopó urak ellen.. .s * II. Lipót titkos megbízottain keresztül igyekszik az élére állni a paraszti mozgalomnak, hogy forradalmi elégedetlenségüket a saját céljaira, a nemesek ellen használja fel. Megbízottai röpiratokat írnak és terjesztenek a parasztok között, amelyek a nemesek ellen lázítanak a király védelmére.2 7 Sajnos a > parasztság mozgalmairól még kevés adatunk van. Ezért a francia forradalomnak a parasztságra gyakorolt hatását sem tudjuk még megfelelően kimutatni. A városi polgárság is megmozdul a' francia forradalom hatására és a nemesekkel egyenlő jogokat követel. Polgárságunk még igen gyenge. 1787-es összeírás szerint, a szabad királyi városok száma 38, összlakosságuk 269.655 fő. 1787-ben 10 tízezren felüli lakosú városunk van, a legnagyobb Pozsony 28.737 lakossal. A városlakók közül azonban az elismerten iparral és keres, kedéssel foglalkozók száma, a még földműveléstől el nem vált mesterekkel együtt mindössze 79 ezer fő.2 8 A városi vezetőségek élén nemesek állnak és országgyűlési követeik is innen kerülnek ki. Ezek a polgárokat képviselő nemesek nem adnak hanöot a polgárság követeléseinek. Az országgyűlésen megjegyzés nélkül hallgatják, hogy a nem-nemesektől meg akarják vonni a hivatalviselési jogot. A városi tanácsok mellett működő külső tanácsokban az iparosok és kereskedők között hallani az elégedetlenkedőket. Követeléseik azonban igen mérsékeltek, mozgalmuk erőtlen. Molnár János és Belnay György Alajos fogalmazzák meg programjukat.2 9 Belnay ezt írja: „Tudja már a világ, kivált a francia forradalom óta, mik a polgárok jogai: elszéledt a homály, mellyel az igazságot a hűbériség képtelen rendszere befödte, és senkinek sem áll többé hatalmában meggátolni, hogy a szabadság érzelmei, melyek a tekintetes rendek előtt oly drágák s becsesek, az egész nép keblét 24 Horváth M. i. m. 6. köt. 11. I. 25 I. m. 11—12. 1. 28 Marczali: Magyarország története III. Károlytól. 481. 1. 27 Mályusz: A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. Jahrbuch des Wiener Ungarischen Historischen Instituts. Bpest, 1931. 1. köt. 28 Mályusz i. m. 227. 1. — Marczali: Magyarország törtenete II. József korában. 3. köt. 250. 1. — Gárdonyi A.: A vármegye és város társadalma. Magyar Művelődéstörténet 4. köt. 326. 1. Molnár János: Politisch-kirchliches Mench Hermaeon, 17У0.
