Századok – 1950

Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1

BEM JÓZSEF ÉS A MAGYAR SZABADSÁGHARC 17 ségességéről s ezt a nyilatkozatukat aláíratták a román „békeszerző bizotf­ság"-gal is. A segélykérést Brassó válságos helyzete tette indokolttá. Kétség­telen azonban, hogy az osztrák hadvezetőséget a Bem sikerei nyomában elő­állott új helyzet erősen befolyásolta abban, hogy végül mégis megtette a döntő lépést. Ebből a szempontból figyelemreméltó Puchner ellenkezése a brassói és szebeni szászokkal szemben. A végső döntést január 20-án Brassó fenyegetett helyzete erőszakolta ki, ezután már Puchner sem ellenkezett, hanem beadta a derekát. Brassó, de főleg Nagyszeben eleste azzal fenyegette az osztrák csapatokat, hogy Bem elzárja mögöttük a vöröstoronyi szorost, mielőtt még ki tudának menekülni az országból Havasalföld felé. A cári csapatok behívá­sára Puchnert végülis az a szorult helyzet kényszerítette, amelybe a Nagy­szebènt fenyegető Bem kergette bele az elaggott tábornokot. De kétségtelenül szerepe volt Bemnek abban is, hogy a cár részéről az intervenció elfogadásra talált. Közismert dolog, mennyire rettegett a cár attól, hogy a magyarországi forradalom átcsaphat a saját uralma alatt álló területekre is, mindenekelőtt Galíciába. A beavatkozás megindokolásában azt olvassuk, hogy a magyar „lázadás"-ban élénken megnyilatkoznak egy általános összeesküvés jelei mindazzal szemben, ami szent, de különösen Oroszországgal szemben, mivel a lázadás főszervezői és eszközei a „mi örök ellenségeink, a lengyelek."*' Maga a cári megsegítés ekkor még nem hozta meg azt az eredményt, melyet a brassói és nagyszebeni polgárok vártak tőle és nem tudta megakadályozni Bemet abban, hogy a magyar fegyvereket minden akadály legyőzésével győ•­zelemre vigye. A február 4-i vízaknai vereség után (melyről Petőfi azt írja, hogy „egyike volt a legvéresebbeknek, miket e korban vívtak") sorozatos győzelmiek következnek: Szászsebes, a piski híd és márciusban az utolsó etap, Nagyszeben és Brassó hatalmas jelentőségű elfoglalása. Bem mind a két ellen­séget döntően megverte, a menekülő cári csapatokat még az ország határán túl is üldözte egy darabig. Nagyszeben és Brassó elfoglalása megsemmisítő hatással volt az osztrák seregek hangulatára, másrészről viszont új erőt öntött а szabadságáért küzdő nemzet fiaiba, visszaadta azt a hitet, amelyet a­téli magyarországi harcok szerencsétlen folyása alaposan megtépázott. „Ezek a győzelmek új fordulatot adtak a szabadságharc menetének. Biztosították a kormány számára Debrecent, Kossuth számára a hadi és politikai szervező munka lehetőségét. Bem győzelmei nélkül nem vált volna lehetségessé a honvédhadsereg győzelmes tavaszi hadjárata."TM Ahhoz azonban, hogy e sikerek tartósak lehessenek, meg kell teremteni a politikai béke feltételeit a lakosság körében. Amikor Bem Erdélybe érke­zett, ott a román lakosság nagy tömegei ekkor már szembefordultak a magyar forradalommal. Súlyos probléma volt ez, hiszen Erdély lakosainak kétharmad része nem volt magyar nemzetiségű. .A szomszédos népeknek a magyar for­radalommal való szembefordulása komolyan veszélyeztette a magyar ügyet, annál is inkább, mivel a forradalom vezetőiből is hiányzott a kellő megértés • a nemzetiségek szociális és nemzeti igényei iránt. Révai József mutat rá arra,47 hogy mennyivel rosszabb volt az erdélyi lakosság szociális helyzete, mint az ország más vidékeié: „Erdélyben legsúlyosabb volt a feudális elnyomás. Az 1819-es úrbéri összeírást az erdélyi magyar urak arra használták fel, hogy elrabolják a jobbágyföldnek majdnem a felét. Erdélyben a jobbágytelek 5—6 hold volt, míg Magyarországon 24—50 hold. Még az 184ó-os erdélyi ország-45 Miklós cár levele Paszkievieshez 1849 ápr. 13—15. Lásd: Scserbatov: General­feldmarsal knyiaz Paskíevics. Szentpétervár 1899. VI. 284. 1. 46 Andics E. i. m. . 4 7 Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. 1948. 203—204. 1. 2 Századok • •

Next

/
Thumbnails
Contents