Századok – 1950
Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178
188 SZABÓ ISTVÁN Utána, Pethő Gergely (1565—1620), magyar krónika szerzője azt is tudni vélte, hogy Szapolyai Dósa Györgyre „negyven hajdút erősen ráéheztete és azokkal nyersen megeteté őket".2 2 A ferenorendi krónikás, Benczédi Székely István és Pethő Gergely aligha olvashatták II. Ulászló Bécsbe küldött levelét vagy Szeréminek különben az 1540-es években szövegezett és Kéziratban maradt leírását. A jelenet leírása munkájukba, de Szerémiébe is nyilvánvalóan az élő hagyományból került át. A nép körében minden bizonynyal sokáig beszéltek a vezér kivégzésének szinte minden képzeletet felülmúló kegyetlen módjáról. Különösebb súlyt kell helyeznünk még két krónikára. Az egyik a Dalmáciából Magyarországra átszármazott Verancsics Antal (1504—1573) esztergomi érsek kezeírásából kiadott és neve alatt ismert, de valószínűleg más által szerzett „Memoria rerum" c. leírás. Az író már mindjárt a mozgalom kezdetén fellépteti a hajdúkat: „(Dósa György) kezde nagy sok kereszteseket, hajdúkat, latrokat hozéja gyűjteni". Majd Dósa György kivégzésénél elmondva, hogy Székely Györgynek a székhez történt megkötözése után „az ő vitézeivel toborzok táncot — itt a kézirat lapszélén Verancsics feljegyezte: alias hajdótáncot — jártata, minden kerülisen a Székely Gyernek testét harapnák vala, mely pedig nem akarta harapnia, kit megismertek, ha a szája virtő véres vót vagy nem vót, azt azon heien levágatott, vigre a testet megitették nemcsak hajdúkkal, de egyebekkel is".23 A másik krónika szerzőjét, akinek munkája a hajdúk 1514. évi szerepe, de egyben az egész parasztmozgalom története szempontjából különösen fontos, név szerint nem ismerjük. Kéziratát a bécsi volt udvari könyvtárban egy incunabulum bekötési táblájából fejtették ki. A kéziratból csupán az 1514. évi felkelésről, valamint Nándorfehérvár 1521. évi ostromáról és az 1526. évi mohácsi csatáról van szó. A leírás feltehetőleg töredék s 1526 után elég valószínűleg még 1541 előtt keletkezhetett. Az író végiigkíséri a parasztlázadás lefolyását s lépten-nyomon szól a hajdúkról. A leírás szerint a keresztes hadjárat bullájának kihirdetésére parasztok és hajdúk (rustici et haydones) gyűltek össze az ország minden részéből, de a parasztokat uraik fogságba vetni kezdették, megbüntették őket, a kereszt jelét viselőket megölték, a hajdúkat pedig megfosztották szeméremtesteiktől. Majd Dósa György Temesvárnál a parasztok és hajdúk hatalmas tömegét gyűjtötte össze. Az ország minden részéből a hajdúk és más igen hitvány emberek (itt kitörülve a kéziratban: akiknek szíve zsákmányra éhes) önként jöttek hozzá. Dósa velük, a parasztokkal és hajdúkkal fordult a nemesek ellen, amikor a keresztesek üldözéséről értesült. Egyebek között a nemesek leányain és feleségein a gonosz és igen hitvány hajdúk erőszakot követtek el. A krónikaíró a Pest alatt vívott gubacsi csatában is külön nevezi a felkelők oldalán a parasztokat és hajdúkat s leírja, hogy Bornemissza János királyi vezér kegyelmet ajánló felszólítására a parasztok a király hűségére mentek át, de a hajdúk nem engedelmeskedtek, hanem keményen harcoltak a kirá'y katonáival, mégis vereséget szenvedtek és „kapitányaikat karóba húzták, fejükre pedig tüzes sisakot húztak". Az országban sok helyen felkelt a paraszt nemzetség s jóllehet különböző kínzásokkal pusztították őket, a hajdúkat kiherélték, leverni őket mégsem tudták. Végül Dósa temesvári csatáját beszéli el az író. Elmondja, hogy Dósa parasztjaival és hajdúival gyakran intézett a temesi vár ellen támadást. Dósa magát hajdúival együtt az ördögnek ajánlotta, a parasztoknak és a hajdúknak ez a „tumu!tus"-a az egész országot rémületbe ejtette. Végül: Dósa Gyöngyöt elfogták, Szapolyai 22 Benczédi Székely István és Pethő Gergelv idevonatkozó leírása Geréb László— Székely György i. m. 146, 152. 1. " Verancsics Antal összes munkái. Kiad. Szalay László. Mon. Hung. Hist. II. о. 3. к. 6, 11. 1.
