Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
172 KABDOS TIBOR elvek, mint pl. hogy bárki bármely vallás hívője, az ókor pogáhyaitól kezdve л jelenkori törökökig, mind üdvözülhet, ha megtartja a reá kötelező szabályokat és becsületesen él.197 Mátyás király nem állt nagyon távol ettől a felfogástól. Voltak huszita és görögkeleti alattvalói és voltak katolikusok. Látott jámbor cseh-morva testvéreket és rendetlen életű országnagyokat. Dédelgetett zsoldos seregének zömét husziták alkották: orfaniták. táboriták vegyesen. A délvidéken elfoglalt várak török őrségét is fel-felfogadta, tehát ismert muzulmánokat is. Az, hogy alapítványokat tett, fogadalmakat, hogy támogatta országszerte a templomépítésekeit, ennek koránt sem mond ellen. Hogy a felajánlások szelleme milyen volt, arról már szóltunk. Ha támogatta a kassai, kisszebeni, nagybányai, nagyszebeni, kolozsvári templomépítéseket, tette ezt a gazdag polgárvárosokban egyházpolitikai cél kitűzésből. Ő aki kezébevette a nemzeti egyház vezetését, kellett, hogy gondoskodjék a hívőkről. E téren még tovább ment. Kinyomatta az Esztergomi Breviáriumot, hogy a papok kötelességteljesítését megkönnyítse vele.19 8 Ezért kérte, hogy ismét házasságot köthessenek azok, akiknek házastársuk elveszett vagy eltűnt a török harcokban. Általában a Galeotto „eretnek" tételeit átjáró autonóm erkölcs vezette őt is. Ugyancsak Galeotto írja le a király megkapó vitáját egy Gatti nevű dominikánussal arról, hogy miért nem Jánost tette meg Jézus az egyház fejévé. Szerinte azért, mert a nős Péter, akinek gyermekei voltak, sokkal jobban meg tudta érteni a bűnös embertestvéreket, mint az aszkéta János.19 9 Nem ez az egyetlen eset, amikor Mátyás király az aszkézis ellen nyilatkozik. Ugyanezt az elvet vallja Bonfininek Symposion Trimeron c. művében. Mátyás királyt a laikus vallásosság problémái érdekelték a teológiában is. Galeotto szerint a király „jól ismerte a mostani teológusok természetét, kik csupán a bajos és nehéz kérdéseket kutatják, Szent Tamásnak és Duns Scottusnak problémáit a szentháromságról, isten tulajdonságairól, az Űr testéről.... de elhanyagolják az evangéliumok magyarázatát és az erkölcsi kérdéseket."200 Mátyás király e tekintetben Erasmust előzte Meg. Előre formációs, laikus vallásossága másban is megnyilvánul. Miután 1476 táján az erdélyi püspökség hívei hozzáfordulnak, hogy egy régebbi jogukat kapják vissza: a keresztség, házasság, eucharistie stb. formuláinak magyarnyelvű, elmondását, tehát bizonyosfokú nemzeti rítust, Mátyás az 1478-i pozsonyi zsinaton utasítja Geréb Lászlót a hívek kívánságának teljesítésére. A püspöknek a gyulafehérvári káptalanhoz intézett leveléből kitűnik, hogy nehezére esik teljesíteni a parancsot. Két tagjukat felszólítja mégis, hogy az Agendát fordítsák le és neki mutassák be. Az eredményt Galeotto kifogásolt tétele így hangzik: „Quod quilibet ex quacumque fide sèrvans praeeepta illius, quem opinatur Deum, salvatur. Quod gentiíes, qui moraliter vixerúnt, licet adoraverunt idola, Salvati sunt. Quod paganus, turcus, siye judeus non tenetur fenére legi evangelicae(l), quantumcumque audiat, si suam existimat meliorern et sic non credens salvatur in fide sua. „Ld. Errores ex libro Gálectti Narniensis, Cod. Vat. Lat. 8865 fol. 48b. Kardos Tibor: Néhány adalék a magyarországi humanizmus történetéhez, Pécs, 1933. 3. 1.; Ezt különben a legszélsőségesebb középkorvégi racionalista eretnekek a „szabad szellemű testvérek" vallották: y. ö. Hermann Reiter: Geschichte der religiösen Aufklärung im Mittelalter II. B. Berlin, 1877. 240—49. 1. 155 Aragóniái János érseksége idején az esztergomi vikárius, Mihály milkoi püspök Mátyás király egyenes parancsára adja ki nyomtatásban az esztergomi Breviáriumot (1484). Egyszersmind a kor viszonossági szokásai alapján felszólítja a papokat, akik я breviáriumot használják, hogy imádkozzanak „pro feliéi regimine, расе et prosperitate eiusdem principis". Nem véletlen, hogy ugyanezen évben a király megbízható embere, Szentlászlói Ozsvát, zágrábi püspök ugyancsak breviáriumot nyomattat ki. Ld. a vonatkozó bevezetéseket: Ábel—Hegedűs: Analecta Nova, Budapest, 1903. 291-293. 1. NoB Ld. Galeottus Marlius: De dictis et factis cap. 30, 33. 1. 2W U. o. cap. 30, 31. 1.
