Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
14 KOVÁCS EN DBF. Az erő, mely a tespedt, züllésnek induló erdélyi hadseregből hősök fegyelmezett, lelkes, minden áldozatra kész s vezérük szavára a legnehezebb feladatokkal is megbirkózó katonák tömegeit formálta ki, ez a kifogyhatatlan erő valóban Bemből buzogott. Emberi alakja, jellemének szilárd körvonalai egybehangzóan bontakoznak ki minden kortárs emlékezéséből. Az „öreg úr", e székely nép rajongott „Bem apó"-ja nem az utókor mátíhologizáló képzelc* tének terméke: a kortársak, a harcmezők hősei, kik közeiről látták ennek a különös embernek az életét, egytől-egyig kiemelik azokat a jellemvonásait, . melyeknek népszerűségét köszönhette, amelyek ugyanakkor nem kis katonai sikereinek is biztosítékát jelentették. Hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Minden meimoáríró visszaidézi azt a bemutatkozó beszédet, melyet Szilágysomlyón, az előtte felvonult tisztekhez intézett s amely megteremtette később sem fakuló feltétlen tekintélyéti A kemény katona szavai voltak ezek: „Uraim! A kormány engem e hadsereg teljhatalmú főparancsnokává nevezett ki. Én önöktől feltétlen engedelmességet kérek, aki nem engedelmeskedik: agyon fogom lövetni.' De fogok tudni jutalmazni is! A múltról nem beszélek. •A parancsokat rögtön kiadom. Elmehetnek!"30 Mint Czetz, akit vezérkari főnökévé, nevezett ki, mondja,3 7 „e pár szó kifejezte jellemét: kérlelhetetlen szigor, pártatlanság, szigorúság a büntetésben, de nagylelkűség az érdemek megjutaimazásában, minden bosszúállás kerülése, az önzés legcsekélyebb árnyalata nélkül." A kortársak számos ízben megörökítik külsejét: beszélnek a jelentéktelen külsőről, mely mögött roppant akaraterő, nagy katonai 'képességek és forradalmi-hit motorja dolgozott. Teleki Sándor, az adjutánsa, törpe kis embernek festi „gyér, szürke hajakkal, kánya fülekkel, kidomborodott. Táncos homlok, fitos pisze orra felett három nagy redő; a mély gondolatok jelei. Kiálló nagy kék szemek, tükrei a jóságnak, erős akaratnak'és rendíthetetlen bátorságnak... Sántikálva, bicegő léptekkel haladva, két ordonáncz huszár tevé fel lovára; rikácsoló vékony hangon osztá parancsait Bem József, áz erdélyi ha isereg vezére."3 8 De 'az igénytelen, ütöít-vert kis emberben — más kortársai szívesen hasonlítják vidéki tanítóhoz, paphoz, sőt templomszolgához! — az önfegyelemnek, a lelkesülésnek magas hőfokú tüze lobogott. „Tanulja meg — oktatta ki Telekit —, hogy mikor az ember rendkívüli katonai dolgokat akar véghezvinni: legelső a fegyelem, utána a lelkesülés; az elégedetlen ember nem lelkesül, azért mindent el kell követnünk, hogy seregünkben, amennyire csak lehet, minden ember elégedett legyen.'"8 0 ö maga előljárt abban, hogy ezt az elégedettséget és a nyomában járó forradalmi lelkesedést katonáiban felfokozza; volt rá gondja, hogy emberei magkapják a rendes ellátásukat és semmiben sè szenvedjenek hiányt. A katonai szakírók egyetértenek abban, hogy áz erdélyi helyzet gyors megváltozásának oka Bem támadó hadműveletében rejlett. Ö a védekezést fiamar támadásba fordította át. December 19-én még Szilágysomlyón várja a Magyarországból kilátásba helyezett segítőcsapatokat; december 23-án Désnél az első számottevő eredményt éri el, karácsony napján, nyolc napi folytonos menetelés és harc után bevonul Kolozsvárra, de itt sem áll meg, hanem Erdély egész északi felét megtisztítja az osztrák csapatoktól. Január 21-én Nagyszeben előtt áll, február 4-én van a vízaknai csata, innen a túlerő elől Szászsebesen át Dévára vonul; február 9-én a piski hídért folytatott véres küzdelemben győz, majd Besztercére siet és Bukovinába szorítja az osztrákokat. Szeretne leszámolni Puchnerral, de a medgyesi ütközetben (március 3" Teleki Sándor: Emlékeim. I. k. 20. 1. 87 Czetz i. m. 96. 1. 38 Teleki S.: Emlékeim. П1. k. u. o.
