Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
HUNYADI MÁTYÁS NEMZETI EGYHÁZA i 23 Görögországnak visszaszerzése lelkesíti őket. Ritka eset, hogy a szónoklatokról a tettekre térnének át. Talán csak Aeneas Sylvius tette meg rá a kísérletet. De mennyire jellemző, hogy ő is az olasz kereskedőállamok szellemében tengeri vállalkozást akart. Egyébként pedig, ha a pápa korábban több segélyt is adott, mint a többiek, az éppen úgy elkésett, mint a többi esetekben, épp úgy nem állott arányban a magyar uralkodóra rótt feladatokkal. Mátyás haraggal hívja vissza tőle követét.141 A döntő pillanatokban egyedül állt. Azt kellett tapasztalnia, hogy valóságos társasjáték folyik: az olasz államok egymástól teszik függővé a török háborúra való felajánlásokat. Ha a milánói fejedelem ad, akkor Velence sem zárkózik el; a pápa többet hajlandó áldozni, de csak akkor, ha már valamennyien adtak.14 2 Ugyanígy vagyunk e segélyek összegével is. Könnyű meggyőződni róla, hogy a magyar király igazat mond, amikor fanyar derűvel azt írja II. Pál pápának, aki megvádolta, hogy a segélyösszegeket más_célokr.a Jordította, hogy attól a bizonyos segélyösszegtől nemcsak keze, hanem azt lehet mondani, szeme is eléggé érintetlen volt.14 8 Vagyis nemcsak, hogy nem nyúlt hozzá, de nem is volt mihez hozzányúlni. A legnagyobb segélyösszeg, amit kapott, a Piccolomini pápa idején kiutalt 200.000 arany volt. IÏ. Pál pápa idején egyszer 100.000 aranyat kapott. Ehhez tudni kell, hogy tízezer főnyi lovasságnak hathónapra való zsoldban tartásához volt szükség 100.000 aranyra. Ugyanekkor a Jajca felmentését kivívó magyar hadsereg körülbelül ötvenezer főből állott. A Szabács várát elfoglaló magyar sereg elérte a nyolcvanezer főt. Ezeknek a seregeknek egy része természetesen nemesi felkelésből adódik, de a hadbavonulások még így is óriási összegeket emésztenek fel. A nagyobb hadiváUalatok többszázezer forintba kerültek és a terhek nagyobb részét a király maga vállalta az országgal egyetemben. A kapuadó_ révé n a század hetvenes éveinek derekától kezdve körülbelül évi 260.000 forint "folyt be tisztán katonai célokra, amely megoszlott a déli és a nyugati" hadműveletek között. Janus Pannonius., mint követ, arra hívta fel a pápa figyelmét 1465-i nyilvános kihallgatásán, hogy uralkodója az 1464-i törökellenes hadjáratra (Jajca felmentése) többet költött az ország erejéből, mint az ország ötévi összes egyéb hadi kiadásaira.144 Emellett állandóan készenlétben kellett állnia, mert a török rossz és félelmesen hatalmas szomszéd volt. Nagyfokú lelkiismeretlenség lett volna úgy felingerelni, mint az Várnánál történt. A török ereje azóta csak nőtt és ezúttal egyedül a magyar népre zúdult volna. Ha pedig ő ottvész seregestül, többé nem lesz hatalom .amely meg tudná gátolni a török terjeszkedését, sem Magyarországon, sem Európában.14 5 A halála után bekövetkezett események napnál fényesebben bizonyítják, hogy igazat mondott. Hogy mennyire egyedül állott, arra csak egy-két jellemző adatot kívánunk elmondani. A szentszéktől intézkedést kért, hogy olyan személyek ismét házasságot köthessenek, akiknek élettársa eltűnt, vagy törökök szolgaságába került és hozzájáru'ást kért ahhoz a második intézkedéshez, hogy a kipusztított déli vidékek benépesítésére lakókat telepíthessen át a Balkánról. Nem kapott rá választ. Mire egykedvűen bejelentette, hogy engedély nélkül fogja megtenni. Mert a háborúnak is megvannak a maga törvényei.14 8 Hiába kérte arra 141 U. o. 135—36. 1. 148 U. о. II. 114. I 143 „Scio me tarn oculis quam manus a transmissa nuper pecunia satis puras habere". U. o. I. 111. 1. 144 Ld. Jani Pannonii Poemata, Trajecti ad Rhenum, 1784. Vol. II. 65. 1. ,4' A török felingerléséről ld. MKL I. 43—44, 196. 1. — A katasztrófa lehetősége: „. . . si quid enim sinistri, quod absit, mea quaedam temeritas non solum, mihi ipsi, sed universae reipublicae christianae afferet . . ." U. o. 111. 1. U. о. II. 51, 94—95. 1.
