Századok – 1950

Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121

12ü KARDOS TI BOB ! is a pápát, hogy sújtsa egyházi átokkal azokat, akik török vállalata idején az országot nyugatról háborgatják. A szentszék tekintettel volt az egyen­súlyi elvre. Mátyás királynak tehát igénybe kellett vennie a politika minden esz­közét. Belső központosítást, keleteurópai koncentrációt és ennek érdekében katonai hódításokat, a török hatalom katonai megosztását. Jól látta, hogy a hatalmi egyensúlyt a törökkel szemben csak egy állandó velencei-magyar katonai szövetség tudta volna biztosítani. Ezért kívánt a pápától, Velencétől, balkáni szárazföldi támadást délnyugat felől.14 7 A „diverziót" (Zrínyi szavá­val élve) még jobban igyekezett kiterjeszteni. Szövetséget kötött a török ellen a perzsa sahhal, az egyiptomi szultánnal. Megpróbált belső bomlasztást elő­idézni a török birodalomban és ezért török trónkövetelőket vonni udvarába. Mátyás király politikája egyáltalán nem komplikált, vonalvezetésében tiszta és világos. Az európai államok szétágazó érdekei voltak szövevényesek. Bárki lett volna helyette a magyar uralkodó, mindenképpen biztosítania kellett volna a magyar határokat Morvaország, Ausztria és Lengyelország felé. Ebből következtek szövetségei is Burgundiával, és a burgundi herceggel szövetséges államokkal (Nápoly, Milano), Merész Károly halála után Angliával és Len­gyelország ellenében III. Iván orosz cárral. A török veszedelem volt a magyar összpontosítás hatalmas külső oka, az juttatta trónra Hunyadi Mátyást, az volt a magyar államegyházi jogok konstanzi elismerésének legfőbb érve és ugyanez vált a szentszékkel való , viszályok és a bizalmi válság legfőbb forrásává. A válság gyorsan mélyült és megadta Mátyás király egyházpolitikai intézkedéseinek atmoszféráját. VIII. Ha tehát II. Pál pápa megkísérli kétségbevonni Mátyás király érdemeit az uralkodói „bemutatási" jog elvétele érdekében, Mátyás király éppen törökellenes erőfeszítéseire és honvédelmi érdekekre támaszkodik a legtöbb államegyházi intézkedésében. Nyugodt öntudattal utal arra, hogy amit atyja és ő vall, az tettekben jut kifejezésre és hogy milyen erők ellen hadakozik, fiz is köztudomású. Sem diplomáciai leveleiben, sem követei útján tartott elő­terjesztéseiben nem titkolja, hogy a törökellenes küzdelem nem kegy a pápa i észéről, hanem főpapi kötelesség (officium), mely hivatalából következik.148 Tehát a pápa nem kötelezi le Magyarországot, hanem eleget tesz kötelessé­gének. Ugyanekkor írásban és szóban kifejti, hogy a pápa óriási összegeket fecsérel el haszontalanságokra, egyes személyek gazdagítására.'4 9 Mátyás király nem hiába vallotta, hogy a szavaknak a tetteket kell kísér­niük, elvi álláspontját állandóan bizonyította a valóság. Amikor a zágrábi püspökség kérdésében hangsúlyozza a pápának, hogy nemcsak az egyház restaurálásáról van szó, hanem az ország szolgálatába való állításról is, akkor ez a tiszta valóság. Hiszen az országnak egyik legfontosabb déli határpüspök­sége határvárakkal. Ugyanez az eset, amikor a későbbi nádort, az ország egyik gyorsan emelkedő katonáját, ZápolyaJmrét választja ki a templomosok auranai perjelségének betöltésére.15 0 Ismerve nyugati szomszédait, az állandó hátbatámadásokat, honvédelmi, méghozzá törökellenes érdekeket tart szem előtt, amikor a győri-és nyitrai püspökség élén megbízható személyeket akar tudni, akik a püspökségek birtokában lévő határvárakat meg fogják védeni. Honvédelmi érdekekből tiltakozik körömszakadtáig, hogy a megszökött Bec-147 U. о. I. 195—200. 1. 1,8 Janus Pannonius, i. го. II. 64. 1. 149 Ld. MKL I. 111, Janus Jannonius, i. m. II. 68. 1. 1,0 MKL I. 134. 1. !

Next

/
Thumbnails
Contents