Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
HUNYADI MÁTYÁS NEMZETI EGYHÁZA i 23 Marx figyelemmel kíséri a puhítás minden mozzianatát, majd pedig a következményeket: „IV. Eugén közeli rokona Condulmeri kardinális, aki mint pápai főtengernagy veres sipkában páváskodott s a pápa s a velenciek nevében hivatásának megfelelően kétségbeesetten dicsérte a flottát . ; . nem akadályozta meg a török sereg átkelését a Boszporuszon, ezért a magyarok Várnánál ütköztek össze a törökkel, ahol azok kétszerte erősebbek voltak. A vörös sipkás Condulmeri bíboros, — meg jegyzendő, hogy ő egyidőben a pápai főadmirális és velencei alkancellár — a veszély pillanatában eltűnt. A genuaiak (és a lengyel krónika szerint a velenceiek hasonlóképpen) átszállították Murád hadait Ázsiából Európába a negyvenezer főnyi muzulmán had minden emberéért egy-egy aranyat zsebelve be."13 Marx ritkán ír nyilt megjegyzést, többnyire megelégszik az események kiemelésével és egy-egy jelzővel, most azonban értékel: „Egész világos, hogy emögött a pápai tréfa mögött szintén a velencés urak állottak, akiknek a szemében a magyarok, a szerb király és albániai Iszkander bég szilárd hatalma nagy szálka volt."1 " Ha Mátyás király tiltakozásait, kétségbeesett és ünnepélyes óvásait olvassuk, azt látjuk,"hogy az eseményeket és azok okait hajszálnyi pontossággal ugyanúgy ítéli meg. Figyelmezteti a szentszéket és a velenceieket, hogy a török ellen tengeren elérni semmit nem lehet. A török birodalom szárazföldi hatalom, melynek ereje szárazföldön van, de ott is támadható meg eredményesen.1 '3 Mátyás nagyon jól tudta, hogy az olasz kereskedő-államok miért vágynak tengeri keresztes hadjáratra. A genovaiak, velenceiek és a többi tengerész kereskedő számára a levantei érdekek, a földközi-tengeri szigetvilág kikötői és a kereskedelmi utak biztonsága volt egyedül fontos, és nem törődött vele, hogy a Balkán népeit közben rabszolgának hajtja el a török. Ezt Mátyás király apjától hallotta. Bizonyíték erre, hogy Kapisztrán János 1455-ben Hunyadi megbízásából bizalmas jelentést küld a pápának, amelyben olyan alázatosan, ahogy azt egy obszerváns ferences megteheti, de mégis közérthetően fölkéri a Szentatyát, hogy a nápolyi király, aki a szent ügy védelmében tengerre szállt, azért csak küldjön szárazföldi sereget is.18 4 Már a hetvenes években vitán felül állott Mátyás előtt, hogy a velenceiek mindenáron azon vannak, hogy a magyar királyokat, mint adriai szomszédokat, ne engedjék túlzottan megerősödni. Hadd viselje a magyar uralkodó a törökellenes harcok terhét és gyöngítse meg a török hatalmat, ők majd igyekeznek élvezni mindazokat az előnyöket, melyeket a meggyöngített török számukra biztosítani tud. Uralkodása utolsó éveiben a nála tartózkodó pápai . követ — aki egy korántsem éleselméjű olasz püspök —, ijedten áll Mátyás ; király „kirohanásai" előtt, melyekkel a velenceieket és a szentszéket illeti. Pedig a viszonyok rideg és pontos fölmérése rejlik abban, amikor kijelenti, hogy Dsem herceget úgylátszik a "velenceiek akarják megkaparintani, vagy pedig maga a pápa alkarja eladni és kiszolgáltatni a szultánnak.13 5 De nem kell hinnünk, hogy Mátyás a velenceiek magatartását csak most kezdte volna gyanúval kísérni. Diplomáciai irataiban már a hatvanas években találunk éles célzásokat a velenceiek politikája ellen.1 3 ® 131 Lândor: I. m. IV. szám, 49—50. 1. 132 U. o. 50. L 133 Ld. MKL I. köt. 195, 199. 1. 134 Ld. A.cta Bosnae, 223. 1. 134 Ld. Fraknói Vilmos: Pecchinoli Angelo pápai legátus Mátyás udvaránál, 19—20, 28—29, 35, 37, 43-44, 56—57, 62—63, 66—67. A kiadvány azért használható fel, mert Mátyás király szavait a pápai legátus gyorsírással jegyeste. '13 8 Ld. MKL I. köt. 196, 199, 319. I.
