Századok – 1950

Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121

12ü KARDOS TI BOB ellenállást váltott ki. Ez az ellenállás, mely teljes összhangban volt a többi európai fejedelmek és az olasz városállamok, főként pedig az utolsó nagy német-római császár, II. Frigyes harcával, a XIII. század harmincas éveitől kezdve — tehát II. Endre korában — igen kritikus helyzeteket teremtett.12 Az új uralkodónak, IV. Bélának uralkodásával pedig az állam jogainak érezhető megizmosodása következik be. Nemcsak püspöki kinevezések, hanem a Rómában indított perek és az egyházi birtokok hatalmas kiterjedése is felkelti figyelmét. Részleges szekularizációt hajt végre, kivívja, hogy ne lehessen egyházi pereket Rómában indítani.1

3

Ilyen előzmények után nem lephet meg, hogy IV. László korával eddig nem látott élességű harcok robbannak ki. Ezek a laikus jellegű egyházellenes küzdelmek valójában az uralkodó személyét maguk mögött érző városok, Buda, Nagyvárad és Esztergom német, olasz és magyar kereskedő polgársága körében találják meg igazi előfeltételeiket. Az első feltűnő jel, hogy Kun László 1279-ben a pápa

i követ által tartott budai zsinatot valósággal ostromzár alá vette: megtiltotta a budai polgároknak, hogy élelmet adjanak el a zsinat tagjainak és kizárta őket a budai várból.1

4

Ilyen energiával magyar uralkodó még nem járt elől. Ettől kezdve egy negyed századon keresztül szakadatlanul kerülnek elő dokumentumok, melyek a harcnak egyre élesebb megnyilvánulási formáit mutatják. 1283-ban Lodomér esztergomi érsek az esztergomi polgárokat oldja fel az egyházi tilalom alól, amelyet a közöttük fennforgó nézeteltérések miatt mondott ki reájuk. Ugyanezen évben tör ki a háborúság a váradi kereskedők és a káptalan között, mert a kereskedők megtagadják a vámfizetést. A viszály 1297-ben újból fellángol.1

5 1285-ben a Pesti és Jenői Hajóscéhet kénytelen az esztergomi érsek arra kötelezni, hogy fizessék meg a budai káptalannak a szokásos hajóadót. Ez az ítéletlevél azért is nagyfontosságú, mert az érsek világosan rámutat benne 12

A királyi tekintély süllyedéséről ezekben a harcokban a XII. század második felében (ami különben áitalános jelenség) v. ö. Léderer Emma: Az Egyház szerepe az árpádkori Magyarországon, Századok 1949. IV. 85—87. 1. — A II. Endre korabeli összeütközések anyagi és hatalmi természetűek egyaránt. Kálmán herceget kényszerítik, hogy adja vissza a templariusok vagyonát, Leges Eccles. II. 334—336. 1. — összeütközés a muzulmán regale bérlők miatt, Apodfia Dénes kiátkozása egyházi vagyon lefoglalása miatt és egyházi személyek tiszteletben nem tartása miatt, u. o. 336—37. 1. — II. Endre kényszerből egyezkedik (1233.) a kiátkozást elkerülendő, U. o.: 343—44. 1. — Birtokperekben nem ítélhet egyházi bíró, csak a király, u. o. 347. 1. — II. Endre nem enged Benedek, váradi püspök kinevezése tárgyában (1230). V. ö.: Fraknói: A magyar királyi kegyúri jog, 36—37. 1. — Visszautasítja a pápa jelöltjét az aradi prépostságra (1225), aki vissza is lép, U. o. 45. 1. 13

IV. Béla király a beleegyezési jogot nyomatékosan hangsúlyozza. (1245) V. ö. Theiner: Vetera Monumenta Hungáriám Sacram Illustrantia. Roma, 1859 I. 232. 1. — 1263-ban a király már arról beszél ugyanilyen nyomatékkal, hogy a magyar király az összes magyar egyházak kegyura (universarum eeclesiarum regni patrónus), akinek királyi feladata, hogy gondosan törődjék velük (regali Providentia qua erga omnes ecclesias regni Hungáriáé cura adstringimur speciali)... V. ö. Knauz Nándor: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis, Strigonii, 1874. I. 495. 1. Tehát világos a fejlődés az államegyház követelése felé. IV. Béla egyébként kancellárjait választja meg két ízben is esztergomi érsekké. (1239—1243.) V. ö. Fraknói: I. m. 31, 33. 1. A második esetben akaratát a pápával szemben érvényesíti. A zágrábi püspökség betöltése tárgyában is konfliktusa támad, u. o. 37—38. 1. — 1238-ban honvédelmi célokból visszaadja az Ispotályos Jánoslovagok elvett vagyonát. V. ö. Leges. Eccles. II. 359—362, 366. 1. — 1253-ban kivívja, hogy senkit ne lehessen peres ügyekben Rómába idézni. U. o. 386—87. 1. 14

Mindezt IV. László ú. n. „visszavonásából" tudjuk meg (1279). U. o. 459. 1. 15

Az esztergomi polgárokra: Ld. U. o. 475. 1.; A váradi kereskedőkre ld.: Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon, XII. köt. Pesten, 1857. 15—18. 1.