Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
12ü KARDOS TI BOB bizonyítja a paraszt jogát a földtulajdonhoz és örökhagyáshoz.2 A parasztság látta, hogy a tőle kizsákmányolt összegekből épülnek paloták és városok, emelkednek templomok, alakulnak hadseregek, dúskálnak az előkelők.Ugyanezek a parasztok alkották az egyre gyakrabban igénybe vett zsoldosseregek magvát. így hát a pénz értéke nőtt nemcsak a vele foglalkozó polgárok, hanem a feudális urak szemében is és az országok jogainak képviseletét maguknak tulajdonító uralkodók ügyelni kezdtek minden aranyra, amely bármi kegyes címen elhagyta az országot. Hiszen ez az urak jövedelmének csökkenését jelentette éppen akkor, amikor egyre jobban rá voltak utalva. A pápai udvar felismerve a hatalomnak új, thezaurálható formájában :i pénzben rejlő előnyöket, minél nagyobb ellenállásba ütközött, annál leleményesebb eszközöket gondolt ki jövedelmei gyarapítására. Maga az egyházi feudum elérte az egyes európai országokban az ország vagyonának egyharmadát.3 Erre a közvetlen egyházi vagyonra voltak kivetve az ann aták, és eervitiumok, amennyiben az újonnan kinevezett egyháziaknak kellett fizetniök. Még nehezebben viselték el a világiak a zsebüket apasztó különféle adókat, mint pl. a keresztes-hadjárat címén kivetett pápai tizedet, a „bűnbocsátó" cédulákat, péterfiliéreket, melyeket mind a hívők adtak össze. Ehhez kell sorolnunk a Rómában indított pöröket, amelyek során gazdag embereket Rómába idéztek, perköltségekben és anyagi természetű ítéletekben elmarasztaltak. A szentszék igyekezett ezt a széles adózási rendszert politikailag is alátámasztani, és egyszersmind közvetlen hatalmi érdekeit is érvényesíteni. Minden erejével azon volt, hogy a nagyjelentőségű érseki és püspöki székeket személyi híveinek adhassa. Amikor tehát az uralkodók látták, hogy az ország vagyona özönlik kifelé, hogy válságos időkben az egyházi főméltóságok egy külföldi hatalom akarata szerint viselkednek velük szemben, hogy a tizedszedő pápai küldöttek oldalán megjelennek a firenzei guelf bankházak ügynökei, akik a pénz behajtása mellett egyéni kereskedelmi ügyeket is bonyolítanak, megérlelődött bennük az elhatározás, hogy ezeken az állapotokon változtassanak. Minéljobban erősödtek a nemzeti öntudat elemei és ennek megfelelően az állami с é n t r ali z mu sanh á 1 ácfogóbbak lettek az állani érdekeit biztosító intézkedések. Említettük, hogy' ez a mélyreható folyamat, mely európaszerte a XIII. századtól a XVI-ig ment végbe, szükségképpen reformációs törekvésekkel járt együtt, amikor az állam az egyházat az evangéliumi alapra utasította, vagyonát korlátozta vagy éppen birtokába vette. E tekintetben az államegyházi törekvések ideig-óráig párhuzamosak voltak az elnyomottak „lázadásával", amennyiben a felkelés kiváltképpen a feudális egyház ellen irányult. Mihelyt azonban az „eretnekek" a világi feudalizmusnak is ellene fordultak, ? V. ö. Tractatus Magistri Cunsonis contra M. Albertum Ranconis de Ericino de devolutionibus non recipiendis a rusticis Ecclesiae vei dominorum. K. Höf 1er: Geschichtsschreiber der hussitischcn Bewegung in Böhmen. Fontes Rerum Austriacarum Scriptores, VI. Wien, 1865. 48—50. 1. — Ugyanilyen értelemben szól a kolozsmonostori szerződés szövege. V. ö. A magyar parasztháborúk 1437—1514. h. п. 1950: (összeállította Geréb László, bevezette Székely György), 73. 1. s Ez tekinthető a minimumnak. Engels „legalább'' egyharmadról beszél. (Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig, Marx—Engels: Válogatott Müvek, II. Budapest, 1950, 98. 1.) És valóban a „gallikán szabadságok" országában, Franciaországban, а XVI. század első évtizedeiben Machiavelli szerint, aki igen jól ismerte az ottani állapotokat, az ország vagyonának és jövedelmeinek két ötöde (due quinti delle entrate e ricchezze) van az egyház kezében. (N. Machiavelli: Ritratti delle cose della Francia. Tutte Le Opere, Firenze, 1833. 329—30. 1.) A pápai pénzügyi politikára V. ö. Clemens Dauer: Die Epochen der Papstfinanz, Historische Jahrschrift, 1928. 457—503. 1.
