Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
A HUSZITA MOZGALMAK ÉS HUNYADI MATYAS SZEREPE A MAGYAR NEMZETI EGYHÁZ KIALAKlTASABAN I. Az európai népek középkorvégi történetének jelentékeny ténye a nemzeti egyházak kialakulása, melyek hosszú harcokból bontakoznak ki. Végig az egész XIII. századon egyre hevesebb a tiltakozás a pápai adórendszer terhei és a pápai politika kíméletlen érvényesülése ellen, a világi hatalom belügyeibe való beleszólása ellen. Olasz városállamok, német fejedelemségek, Anglia és Franciaország sorra hoznak intézkedéseket, melyekkel gazdasági érdekeiket és szuverénitásukat védelmezik. Ezeknek a küzdelmeknek megvannak az előzményeik a pápaság és császárság harcaiban, de későbbi karakterüket az adja meg, hogy hajtóerőként a rohamosan fejlődő pénzgazdálkodás áll mögöttük. Ha a világi hatalom és különösképpen a polgárság egyház-reformációs követeléseket hangoztat, annak sincsenek erkölcsi végokai. Ahhoz, hogy az egyház gazdasági terjeszkedését megállíthassák és visszavonulását követelhessék a közéletből, ezét kell választaniuk az egyházi és világi szférát, a papságot a kereszténység alapelveire kell emlékeztetndök és meg kell próbálniok rákényszeríteni, hogy hivatásának éljen. Ugyanakkor azonban a világi hatalom arra törekszik, hogy az egyháziakat mint egyszerű állampolgárokat kezelje: kiterjessze reájuk az adózást és a világi törvényszékek hatályát és hogy az állam; központosítás szolgálatában végzett teendőkért hivatali fizetésként adja az egyházi javadalmakat. Az igazi hajtóerő tehát a pénzgazdálkodás fejlődése, mely kiélezte a feudalizmus alapvető ellentétét az elnyomott parasztság ás a feudális tirak között, akiknek igényeik egyre inkább növekedtek és ezért egyre erőszakosabb intézkedésekkel igyekeztek minél többet kisajtolni jobbágyaikból. A nemes urak egyre határozottabban számítanak a gazdag egyházi javadalmakra is, hogy a düledező családi vagyont megtámogassák vagy éppen növekedését elősegíthessék. Az apáti, püspöki, érseki javadalmat nyert fiú többé nem örököstárs. A fokozódó elnyomással szemben a parasztság tiltakozása is nőtt és pedig annak arányában — amint Porsnyev írja —, amilyen mértékben közeledett a földesúri fenyegetés a parasztbirtok magja felé, amelyből a birtok regenerálódhatott volna.1 A jobbágy-parasztok igényié a tulajdonjogra és következésképpen az öröklésre, a huszita háborúk idején már elméletben is kifejezésre jut. Egy a néphez állt cseh jogász, Magister Kunso világosan 1 V. ö. B. F. Porsnyev: A középkor története és I. V. Sztálin útmutatása a feudális társadalom alapvető jellegzetességére vonatkozóan. A Magvar Történettudományi Intézet Értesítője, 1950. I. 16—17. 1.
