Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS hogy a szomszédnépeket figyelmen kívül hagyta, országaikat hadszíntérnek szánta. Hunyadi tehermentesíteni akarta ezeket az országokat, így teremteni meg a balkáni népek aktív törökellenes összefogásának lehetőségeit. A tapasztalatok megmutatták, hogy a délszlávokban, románokban, albánokban megvan erre a hajlandóság; de valóban összefogni, tényleges segítséget nyújtani akkor tudnak, ha a harcok nem a Dunánál, hanem a Balkánon folynak. Hunyadi ezekkel a felismerésekkel mindenki másnál mélyebbre látott a török háború sikerének bonyolult és nehéz feltételei közé; taktikáját úgy alakította ki, ahogyan az a rendelkezésére álló erőket figyelembe véve, a lényeges célokat a legjobban szolgálhatta. Számtalan részletsiker mellett több nagy eredmény igazolta eljárásának helyességét: megvédte a határokat, visszanyomta a törököt, összefogást tett lehetővé. Nem rajta, nem is hadseregén, hanem egyéb okok mellett elsősorban bárói ellenzékének belső aknamunkáján múlt, hogy eredményeinek utóbbi részét nem tudta maradandóbbá tenni. Megállapíthatjuk tehát, hogy Hunyadi hadserege harcmódjában s a fegyvernemei^összetételében is jelentős haladást tett a századforduló viszonyaihoz képest; messzemenően értékesítette a hadviselés fejlődésének európai, főleg cseh tapasztalatait és új, a fegyvernemek összehangolt munkáján alapuló taktikát alakított ki; ez a taktika megfelelt a török háború jellegének és sajátos követelményeinek, melyeket Hunyadi világosan felismert. Ezek után rátérhetünk a kiinduláskor magunk elé tűzött kérdések megválaszolására. A századforduló magyar hadereje, feudális jellegénél fogva alkalmatlan volt mind a török elleni védekezés, mind a centralizációval kapcsolatos feladatok ellátására. Ezen lényegében Zsigmond reformjai sem változtattak. Hunyadi idejében ezzel szemben jelentős változásokat tapasztalunk. Hunyadi felismerte azt az alapvető tényt, hogy a haderő szervezeti reformja csak a bárók hatalmának, befolyásának korlátozásával összefüggésben oldható meg. Zsigmonddal ellentétben, újításait így hajtotta végre. Elérte azt, hogy a haderőn belül a feudális elemekkel szemben túlsúlyba jutottak az új. előremutató elemek: a hadjáratok alkalmával népfelkelőktől támogatott zsoldos kötelékek, melyek közvetlenül tőle, a központi hatalom képviselőjétől s nem a báróktól függtek. A haderőben ilyenformán létrejött a mag, mely megfelelő továbbfejlesztés esetén alkalmas lehetett mind a török háború, mind a centralizációval összefüggő katonai feladatok megoldására. A sereg új elemeivel megjelenik, vagy fejlődésnek indul több új fegyvernem; így a török, harctéren különösen fontos könnyűlovasság, a hadviselés fejlődésének útját jelző támadó gyalogság, rendszeres alkalmazásra kerülnek a haditechnika új vívmányai, a szekérvár s a korábban legfeljebb szórványosan felbukkanó ágyúk, tűzfegyverek. A sereg ilyenformán, ha számbelileg nem is, de tagoltságával és a hadszíntér követelményeihez helyesen alkalmazott taktikájával képessé vált arra, hogy a török túlerővel szemben is komoly eredményeket érjen el. Hunyadit seregszervező munkájában a hatalmukat féltő bárók s a háborútól vonakodó nemesek hátráltatták. Annál, lelkesebben támogatták a „szegényemberek", a dolgozó nép széles tömegei. Hunyadi politikája fővonalaiban — mind kifelé a török visszaszorítására, mind befelé a bárók hatalmának korlátozására irányuló törekvéseiben — a magyar nép alapvető érdekeit juttatta kifejezésre. Török háborúja igazságos háború volt: a hazát, a népet védte a dúló-pusztitó támadóval szemben és segítette a már meghódított vagy adófizetésre kényszerített balkáni népek függetlenségi harcát. Ezért a magyar nép melléje állt, amint melléje álltak, amikor megtehették, a többi délkeletcurópai országok népei is. A fenyegetett népek összefogása, a magyar nép tömegeinek aktív támogatása: saját vezéri képességén, zsoldosainak gyakorlatán túl, ezek voltak Hunyadi sikereinek igazi alapjai. ELEKES LAJOS
