Századok – 1950

Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85

] ! 4 ELEKES LAJOS középre állította a janicsárokat, a szárnyakra a lovasságot és „serege nagy­ságában és gyorsaságában bízva" átkarolásra törekedett. Hunyadi az ellenfél nagy számbeli fölényét rendkívül tagolt hadrenddel ellensúlyozta, meghagy­ván embereinek, hogy azt megbontaniuk semmikép sem szabad. Középre állí­totta gyalogságát, elől a nehéz fegyverzetűeket, mögéjük az íjászokat és lándzsásokat; a közép két oldalára két nehézlovas négyszöget állított. A szárnyakon nehézlovas négyszögek előtt helyezkedtek el a könnyűlovasok, s a négyszögek mögött a számszeríjászok, meg az erőddé formált szekerek. A támadást Hunyadi középen elhelyezett nehézlovassága a török közép, a janicsárok ellen kezdte meg, nyilván frontális áttörésre számítva. A páncé­losok levágták a janicsárok zömét, de ugyanakkor a szárnyakon a török lovasság visszanyomta Hunyadi könnyűlovasait. Azok rendben vonultak vissza a nehézlovas négyszögek mögé, melyek felfogták és visszavetették a könnyebb fegyverzetű török lovasok rohamait. A beglerbég most tartalékait vetette harcba; sikerült megakadályoznia Hunyadi áttörési kísérletét, sőt visszanyomta a nehézlovasokat. Hunyadi erre tervet változtat: előre rendeli a szekérsorokat (carrorum agmina) e a szekérharcosokkal (essedariis) titkon körülvéteti a török szárnyakat. A bekerítés sikerül, először a jobbszárnyon: a törökökre hátulról lövedékek, tüzes nyilak hullnak s ezzel egyidejűen újabb frontális támadás indul. A szárny nem bírja a nyomást, megfut s magával ragadja az addig szilárdan álló másik szárnyat is. A csata sorsa eldőlt, a beglerbég is menekül a janicsárok maradékaival.109 Rigómezőre Hunyadi hosszú ideig s nagy gonddal készült. Készületeit hátráltatta, hogy nem kapta meg a várt pápai segélypénzeket. De így is nagyszámú zsoldost, zömmel gyakorlott. cseh és német katonákat toborzott össze. Ha nem is volt annyi embere, amennyiről a balkáni leírásokban olva­sunk (Túróczi 24.000-ről ír, Chalkokondylas közel kétannyiról), serege volt olyan erős, hogy a szultán jónak látta egész haderejét összevonni vele szem­ben.110 Seregét alaposan felszerelte; a források kiemelik a tűzfegyverek s hadi­gépek jelentős számát. Hunyadi mind ezeknek, mind a fedezetükre állított gyalogoknak fontos, önálló szerepkört szánt, mint egy július végén Pozsony tanácsához írt leveléből is kitűnik. Ebben az előkészített szekerek és mozsa­rak elküldését sürgetve, kifejti, hogy a török — értesülése szerint — gátolni akarja a hadsereg dunai átkelését; fontos tehát, hogy a gyalogság a szekerek­kel és tűzgépekkel együtt kompon átkelve, fedezze azt.111 A gépeknek s tűz­fegyvereknek a csatában is szerepük volt, egyrészt a török rohamok vissza­verésében, másrészt abban az éjjeli támadásban, mellyel Hunyadi, látva az erők egyenlőtlenségét, meglepetésszerűen akarta szétbomlasztani a török tábort.112 A szultáni haderő a szokott módon állt fel: középen a janicsárok, mögöt­tük a megerősített tábor, a két szárnyon a rumili illetve az anatóliai hadtes­tek, elől a végvidéki könnyűlovasok. Hunyadi „cseh mintára" szekérvárat Hadtört. Közi. 1919/21. 22. s к. Főforrásunk Bonfiri, ki adatait, mint maga mondja, Hunyadi volt hareosaitól kapta. Leírását a feldolgozások egy része azon az alapon utasítja el, hogy a kárpáti szorosokban nem volt hely ilyen csapatmozdu'a­tokra. Csakhogy egyrészt a csata helye kérdéses, másrészt a szekérsorok éppen elég bizonyságát adták mozgékonyságuknak nehéz terepen, például a husziták felvidéki hadjárataiban. 110 Chalkokondylas adatát (Corpus. Bonn. 55.) a török források is megerősítik, ld. pl. Thury: Török történetírók I. 23-, 146. — A továbbiakra ld. a Telekinél (Hunyadiak kora II. 79. s к.) összeállított forrásokat, v. ö. Hadtört. Közi. 1913. 571—578. 111 Thallóczv—Áldásy: A Magyarország és Szerbia közötti összeköttetések oklevéltára (MHH 1/33) 377—378.. Hadtört. Közi. 1911. 570. 112 A rajtaütési kísérletet Chalkokondylas említi, más forrásokból pedig, t. k. Hunyadi egy leveléből tudjuk, hogy cjjel „gépekkel" folyt a harc.

Next

/
Thumbnails
Contents