Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS és Fara egybehangzó híre szerint Magyarországon gyűlt össze, éspedig, tegyük hozzá, főként az ország déli részein. A toborzás sikerét az irodalom jórészt a ferencesek, kivált Kapisztrán lángoló beszédeinek tulajdonítja. Ezzel a felfogással nem értünk egyet. A ferencesek szerepét ugyanis csak a kútfők egyik csoportja emeli ki, mely egészében egyazon hírforrásra: éppen maguknak a Kapisztrán közvetlen környezetében működő szerzeteseknek a jelentéseire megy vissza^ Ezek a jelentések pedig Kapisztrán érdekében más összefüggésekben is ferdítenek a tényeken.9 5 A források egybevetése útján más képet kapunk. A toborzás lassan indult meg s eleinte kevés sikerrel biztatott. Maga Kapisztrán az év elején még az erdélyi románokat akarta áttéríteni; a keresztes hadjáratot Budán február 6-án hirdették meg s májusban—júniusban még alig látszott eredménye.96 A várt eredmény elmaradásában jelentős része lehetett annak, amire az egykorúak közül Ranzanus határozottan rámutatott: a nép nem értette Kapisztrán olasznyelvű beszédeit s a tolmácsokra nem sokat hajtott.87 Május közepén még oly kevés volt a keresztesek száma, hogy Hunyadi lebeszélte a legátust: ne jöjjön a végekre, mert oly kicsiny a serege, hogy azzal csak a törököt bátorítaná fel.9 8 Június derekán Hunyadi közbelépett s azt javasolta, tegyék át a toborzás központját a Délvidékre, mert ott az embereket „mindig könnyű harcra bírni a török ellen".99 Ekkor indul meg a keresztesek áradata Zimony felé; július elején öt csónakon érkeznek az első csapatok s Kapisztránnak azonnal fordulnia kell az újakért. Nyilvánvaló, hogy a toborzás eredményességében bekövetkezett fordulat szoros összefüggésben áll Hunyadi közbelépésével: a végek népe már a múltban többször harcolt mellette, hívó szavára most is szívesen fogott fegyvert. Ez természetesen nem jelenti sem azt, hogy az ország más részeiről ne jöttek volna felkelők, sem azt, hogy a hadbaindulók lelkesedését, harci elszántságát ne fokozták volna a ferencesek — kivált a nyelvükön beszélők — prédikációi s a búcsú hirdetése; olyan korban, melyben „a tömegek lelkét kizárólag vallással táplálták"; a vallásos motiválás szükséges és hihetőleg hatásos is volt. De nem ez volt a döntő. 1442-ben nem hirdettek búcsút, sem kereszteshadat, s a felkelők mégis ott harcoltak Hunyadi seregében: „provinciales", „pagani ac urbani" — nyilván ugyanazok a „szegényemberek", akik Belgrádnál is mellette álltak. A parasztok, plebejus-elemek rendszeresen támogatták Hunyadit hadjáratain, függetlenül attól, hogy bűnbocsánat ígéretével, ferencesek toborozták-e vagy nem. Levonhatjuk a következtetést: túl a vallásos motiváláson, megmozdulásuknak 1456-ban is más alapja volt. „A háború jellege és céljai határozzák meg a népeknek a háborúban való magatartását. Mikor a nép igazságos háborút folytat és a háború céljai meg-85 Például a vízicsata s a döntő roham visszaverésének irányításával kapcsolatban, v. ö. Teleki: Hunyadiak kora II. 419—433.. Hadtört. Közi. 1913. 578—583. — Ezzel összefüggésben figyelmet érdemel Aeneas Silvius egy sokat vitatott megjegyzése: „Kapisztrán megvetette a világi fényűzést, elkerülte а gyönyöröket, megfékezte testi vágyait, de a dicsőségvágyat nem" (Hist. Bohém. LXV., s másutt, v. ö. Teleki Hunyadiak kora II. 440.). Itt nem térhetvén ki a kérdés bővebb fejtegetésére, csak röviden jelezzük, hogy Kapisztrán szerepét illetően az irodalomban elterjedt, idealizált nézetekkel más vonatkozásokban sem értünk egyet. ш Fraknói i. m. 93—96. 97 Schwandtner: Scriptores I. (1765) 645. "a Történelmi Tár 1901. 201—202. (A törökök közt ugyanis az a hír járta, hogy a legátus nagy hadat gvüjt az ország belsejében.) 08 Uo. 215—216. Ilyen értelemben írt már előbb a kalocsai érsek is: Kapisztrán menjen délre, mert ott biztos a jó eredmény, kivá't a felkelés tekintetében, uo. 203—204. Most a legátus utasítja Kapisztránt, „tegyen mindenben úgy, ahogy Hunyadi iónak látja", uo. 214.
