Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
HUNYADI HADSEREGE 113 egyeznek a nép alapvető érdekeivel, akkor a néptömegek természetesen támogatják a háborút és önfeláldozóan vesznek részt benne. A múltban is voltak ilyen háborúk" 10 0 — Fedoszéjevnek ezek a marxizmus-leninizmus klasszikusaira támaszkodó megállapításai megvilágítják a magyar nép tömegeinek, a források szegényembereinek állásfoglalását is Hunyadi török háborúiban. Ezek a háborúk lényegükben, céljukban védelmi jellegűek voltak, merőben függetlenül attól, melyiket ki indította meg vagy mikor kinek a területem folytak az egyes hadműveletek. Azt célozták, hogy a dúló-pusztító törököket visszaszorítsák, hogy Magyarországot megvédelmezzék a hódítók támadásaitól, hogy az elnyomott balkáni népek állami önállóságát visszaállítsák, a nemzeti fejlődésüket hátráltató nyomást megszüntessék. Igazságos háborúk voltak, a magyar nép s a szomszédnépek alapvető érdekeit szolgálták, éppúgy, mint a 13—14. században az orosz nép felszabadító háborúi „az orosz földet meghódító és feldúló tatárok ellen".101 A magyar nép — s 1443-ban láttuk, hogy a leigázott balkáni országok népe is — átérezte ezt; tömegei éppen ezért „támogatták a háborút és önfeláldozóan vettek részt benne". S természetes, hogy elsőnek és legelszántabban a déli részek népe tette meg ezt, egyrészt mert a veszélyt közvetlenül érezte, másrészt mert Hunyadival régebbi és közelebbi kapcsolatban állt. Adataink vannak arra, hogy a déli végek népében már korábban, Hunyadi előtt megvolt a hajlandóság, hogy fegyverrel a kézben szálljon szembe a támadókkal. Csakhogy az államhatalom birtokosai Hunyadi előtt erre nem adtak lehetőséget. Láttuk, mint hiúsította meg a nemesség a telekkatonaság felállítását. A jobbágyok felkelésétől, széleskörű és ismétlődő felfegyverzésétől még jobban vonakodott. Olyan esetekről elég gyakran hallunk a forrásokban, amikor földesurak egymás elleni csetepaték vagy rablóháborúk alkalmával jobbágyaik egy részét is mozgósították, de csak a földesúri magánhaderő kiegészítő részeként, annak ellenőrzése alatt, s többnyire segédszolgálaton. Ez nem lehetett veszedelmes az uralkodóosztály érdekeire. Égészen más dolog volt egy egész megye, vagy éppen országrész jobbágynépét szólb tani fegyverbe. A déli határvédelem irányítói olykor, kivételes szükségben, ezt is megkísérelték, de ilyenkor a felkelőket fegyvertelenül, segédszolgálatra osztották be. Macedóniai Miklós például egy alkalommal úgy győzött a törökök egy zsákmányoló csapatán, hogy éjjel tört rá, miközben a környék parasztsága kürtökkel-dobbal nagy lármát ütve, a csordákat ráhajtotta az alvó táborra.102 Arról szó sem volt, hogy a paraszt kezébe fegyvert adtak volna, vagy hogy a felkelőket rendszeresen vonták volna be a védelem szervezetébe. Hunyadi ezt tette. Amellett foglalkozott is a felkelőkkel, tanította őket a különféle fegyverek használatára, gyakorolta velük a zárt hadrendben, összefüggő csapatmozdulatokkal, jeladásra történő támadás és védelem műveleteit; egyszóval: igyekezett nekik átadni azt, amit a kor haditudományából e téren elsajátított.10 3 S hogy eredménnyel, azt a hadjáratok lefolyása bizonyítja. A Szehábeddin elleni ütközetet, melynél Hunyadi haderejo jórészt fel-100 P. Fedoszéjev: A marxizmus-leninizmus a háborúk eredetéről és jellegéről (2, Budapest, Szikra 1948) 32. 101 I. Alexandrov: Lenin és Sztálin tanítása az igazságos és igazságtalan háborúról (Budapest, Szikra 1950) 7.: v. ö. 6.: „igazságos, nem hódító, hanem felszabadító háború, melynek célja vagy a nép védelme külső támadás és leigázási kísérletek ellen, vagy a nép felszabadítása...", ill. Fedoszéjev i. m. 31.: „igazságos háborúk azok a háborúk, melyeknék az a célja, hogy megvédjék a népet a külső támadástól vagy a leigázásra irányuló kísérletektől". 102 Bonfini ÏII/3. 103 Tagliaçozzoi János jelentése alapján Teleki: Hunyadiak kora II. 423—424., v. ö. Turóczi: „cruce signatam quoque gentem, cum popularis esset conditionis, armaque vertere esset ignara ... in quantum potuit bello adaptavit". 8 Századok
