Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS inkább), hogy a haderőnek ezt az értékes elemét kivonja a bárók befolyása alól. A bárói panaszok alapján valószínűnek tartjuk, hogy ebben a törekvésében, ha nem is teljesen, de jórészt sikerrel járt. Ezzel rálépett az útra, mely a feudális elemektől független, mind a török háború, mind az államcentralizáció feladatainak megvalósítására alkalmas haderő megteremtéséhez vezethetett. Szemben a 15. századi hadtörténet legutóbbi összefoglalásában olvasható megállapítással,14 3 már ezért joggal tarthatnék újítónak, akkor is. ha egyebet nem tett volna. De mint látni ifogjuk, tett egyebet is. * Hunyadi seregeiben minden elhatározó alkalommal nagyszámú keresztest és önkéntes népfelkelőt találunk. A belgrádi példa eléggé ismeretes: itt a török ellen felvonult haderő, leszámítva Hunyadi zsoldosait, hívására megjelent régi vitézeit s Korogyi dandárát, kizárólag keresztesekből állt.84 De a korábbi, kevésbbé ismert hadjáratokon is, keresztes jellel vagy a nélkül, a reguláris csapatok mellett mindig ott találjuk a „provinciales" felkelő seregeit. 14424>en Mezid ellen Hunyadi a székelyek mellett „a parasztokat s városlakókat" hívja fegyverbe; így gyűlik egybe, néhány nappal a szentimrei vereség után, az a sereg, mely a töröktől fogságba hajtott „provincialis"-ok segítségével végülis győzelmet arat. Szehábeddin ellen úgy készült Hunyadi, hogy mindössze három „légiónyi" páncélos lovasa melleit „a lakosokban s kivált a székelyekben bízott": ezek segítségével növelte haderejét mintegy 15 000 főre.85 1443-ban a „hosszú" hadjáraton — mint Callimachus s más források nyomán már említettük volt — sok keresztes vett részt, egyik részük zsoldon, a másik, nagyobb, önkéntesen. Voltak köztük csehek, lengyelek s „más nemzetbeliek". Utóbb csatlakoztak hozzájuk szerbek, bosnyákok, havaselviek, s amint a sereg előrenyomult, egyre újabb erők a töröktől visszafoglalt területen.86 Magyar jobbágyok is voltak a felkelők közt, kiket, mint az előző évben, Hunyadi mozgósított: az aradmegyei alispán az ő rendeletére adott menlevelet február 9-én Dóczi Mihály megyebeli, bárhol élő jobbágyainak, hogy a „jelen általános hadsereghez" akarván csatlakozni, szabadon odautaz,hassanak,8 7 A következő évi, vereséggel végződő várnai hadjáraton éppen az volt a baj egyik főoka, hogy a sereg jóval kisebb volt, mint az előző évi előnyomuláskor; ugyanis a békekötés hírére a lengyel-román segédcsapatok hazamentek, a magyar felkelőhadak is elszéledtek s a hadjárat elhatározása-8,1 Tóth Z.: A hadviselés átalakulása. Magyar Művelődéstörténet (szerk. Doma-Tiovszky S.) II. 213.: „A két Hunyadi nem volt hadügyi újító". 84 Az adatokat összeállította Teleki: Hunyadiak kora II. 417—418., azonban néhány kétes hitelű forrást is figyelembe véve; pl. a História Rosensis adatát Rosenberg Henrik 200 lovagjáról, akikről másutt szó sincs. 85 Ld. főleg Bonfini leírásait 1II/5.: „paganos aeque ac urbanos omnes publico edicto militare imperat", bizalmát „provincialibus et praecipue Scytulis" helyezi stb., v. ö. Turóczi, Schwandtner: Scriptores I. (1765) 407. s к. 86 Ld. Hunyadi nov. 8-i levelét Újlakihoz: a sereg napról-napra nö, sok bulgár, bosnyák, albán, rác jön a királyhoz ajándékokkal (Katona: História critica XIII. 251., Fejér: Genus 55.); a sereg összetevőire fényt vet .Ccsarini levelezése, v. ö. Teleki: Hunyadiak kora I. 335. s. k„ Hadtört. Közi. 1919/21. 35—38. 87 A menleve'et száz éve közölte Teleki: Hunyadiak kora X. 124., az irodalom azonban nem vette figyelembe, sőt a közlő maga sem emelte ki, hogy itt jobbágyok felkeléséről van szó: a feldolgozásban (I. 332., 2. jz.) csak általánosságban Hunyadi „dandárainak" szervezéséről szól. A nemesi történetírás a jóbbágykatonák szerepét igyekezett elhallgatni vagy leértékelni.
