Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
HUNYADI HADSEREGE 111 hatalmasokkal (így 1448-ban a só árának kifizetésétől vonakodó Bánfi Istvánnal)7 1 szemben. Az ilyen fenyegetések végrehajtása mindig a tényleges erőviszonyoktól függött, de mindenesetre többet nyomtak a latban, mint a puszta országgyűlési határozatok. Ügylátszik, Hunyadi — legalább részben, hatalma csúcsán — érvényt is szerzett akaratának. Innen a bárók ismételt vádjai, hogy a jövedelmeket magának sajátítja ki (vagyis nem engedi, hogy elrabolják), meg hogy az „országot" elnyomja (azaz őket korlátozza). Ezeket a „vádakat", melyek ismét csak Hunyadi működésének egyik igen pozitív, t. i. a bárói visszaélések megszüntetésére s ez úton a kincstár helyzetének megjavítására irányuló oldalát világítják meg, az udvar híreit továbbító Aeneas Silvius pontosan feljegyezte s a következőkben összegezte: „Mint mondják — (t. i. a Hunyadival elégedetlen bárók), — a király távollétében vasvesszővel kormányozta az országot s ebből még a király ottlétekor sem igen engedett".72 Mindez együtt tette lehetővé nagyszámú zsoldos felfogadását. Azonban Hunyadi nem volt elég erős ahhoz, hogy a bárókat teljesen visszaszorítsa, hatalmaskodásaikat megszüntesse, s még kevésbbé, hogy a már korábban kisajátított királyi jövedelmeket egészükben visszaszerezze. Tudjuk, erre is törekedett, de kevés eredménnyel. Így elég gyakran küzdött pénzhiánnyal, fizetési nehézségekkel. Ilyenkor esett meg, hogy visszatért a Zsigmond idején olv gyakori birtokzálogos kölcsönök módszeréhez, bár ezt a fölötte kétesértékű pénzszerzési utat általában kerülni igyekezett.73 Előfordult, hogy a zsolddal hátralékban maradt. Katonái mégis kitartottak mellette. Tudták, megkapják járandóságukat, sőt annál többet is: győzelmes hadjáratain a zsákmányt rendszerint köztük osztotta szét; Bonfini beszéli, hogy a Szehábeddin táborában talált drágaságokból „minden egyes vitéze utódaival együtt meggazdagodott". Ilyesmire gondolhatott, amikor különböző tárgyalásain hangoztatta, hogy a török kiszorítását célzó nemzetiközi hadjárat elindításához ele» gendő háromhavi zsold, a többi majd kikexül az ellenségtől.7 4 Emberei szerették s bíztak benne: Ranzanus írja, hogy Belgrádnál régi vitézei harcoltak mellette, kik hívására jelentek meg ott. Nézetünk szerint az eddig mondottak kielégítően bizonyítják, hogy 1. a zsoldos elem Hunyadi hadjáratain és seregszervező munkájában kezdettől fogva döntő jelentőségű volt és 2. fővezéri, kormányzói és főkapitányi működése idején azzá lett az országos haderőn belül is. Ëzt az állításunkat a zsoldosok fontosságára vonatkozó, részben már idézett, de még tovább bővíthető adatok mellett úgy is alátámaszthatjuk, ha megvizsgáljuk, milyen szerep jutott Hunyadi háborúiban a haderő régi elemeinek. Már említettük: Hunyadi nem akarta ezeket az elemeket kikapcsolni a hadviselésből; ellenkezőleg, arra törekedett, hogy rászorítsa őket kötelességük teljesítésére. Innen a számos országgyűlési határozat, szigorú intézkedés a távolmaradók ellen. Más kérdés azonban, volt-e mindennek foganatja. A nemesi- felkelést ezekben az években is elég gyakran hívták egybe A hadbaszállás címén kimondott perhalasztások jelentős számából arra lehetne következtetni, mintha a nemesség, legalább egyes kritikus években 71 Fejcr:- Genus 115—116. 72 „Absente rege provinciám ut ajunt virga ferrca gubernavit. nec, dum rex adfuit, minor eo habitus fuit", Europa I. fej. (Te'eki: Hunyadiak kora H. 449., 1. jz. mentegeti Hunyadit a „vád" alól s nem ismeri fel annak igazi tartalmát.) 73 1450-ben a Gi^kra elleni hadjárat céljára 1000 aranyon elzálogolta Csongrádot, melyet egv korábbi elzálogosításból éppen ő váltott volt vissza (Károlyi-oklevéltár II. 29].); 1454-ben Danes Péter Szörényi bánnak a Szörényi vár védelmére költött 1500 forintja fejében Temes megyei birtokokat adott (Dl. 44. 721.); 1456-ban 700 forint zsoldtartozás fejében adományozott besztercei vámagyainak egy ottani birtokrész házakkal, szőlőkkel, malomhelyekkel. (Teleki: Hunyadiak kora X. 491.) 74 Ld. p!. Fejér: Genus 216—218.
