Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS beváltásából származó jövedelmeket.8 4 A bányáknak, így Brankovics gazdag Novobrdo-környéki ezüstlelőinek hozama igen fontos pénzforrást jelentett; kitetszik ez az országtanács 1455. júl. 21-i leveléből, melyben az utóbbiak elfoglalásáról szólva azt mondják, a török ezzel „tartós védelmünk főidegét" vágta el8 5 — amiből egyúttal arra is következtethetünk, mekkora jelentőségük lehetett a Hunyadi kezén lévő hunyadvidéki aranymosóknak s az utóbb szintén birtokába került nagybányai telepnek a haderő fejlesztésében. Hunyadi az országos jövedelmekhez a magáéból is hozzátett: az 1443-i hadjáratra 32.000, a következő évire 63.000 aranyat költött „a sajátjából, a máshonnan kapott pénzeket nem számítva".80 1 454-ben Szeben adójából elengedett negyven márka ezüstöt a leromlott városfalak helyreállítására s az adószedőknek külön kötelezvényt adott, hogy a hiányt a magáéból fogja megtéríteni, ha a király nem fogadná el számadásukat.67 Nagyobb hadjáratok éveiben mindezek mellett szükség volt a rendkívüli hadiadóra is, amit Zsigmond idejében még ritkán, Alberttől kezdve azonban többé-kevésbbé rendszeresen vetettek ki. Itt azonban nagy nehézségekkel kellett megküzdeni; nem mintha a rendek különösebben vonakodtak volna az adó kivetésétől, hanem mert a főurak az ebből befolyó pénzeket — mentesség és egyéb kibúvók alapján, vagy egyszerűen hatalmi szóval — maguknak akarták kisajátítani. E tekintetben igen jellemző az a huzavona, mely 1443-ban (tehát Ulászló uralmának megszilárdulása után, a „hosszú" hadjárat évében) tört ki a Cilleick s az országgyűléstől megbízott szlavóniai adószedők, Töttös László és Berzevici Pohárnok Detre emberei közt. Az országgyűlés elrendeltei az adót, de a megbízottak mégis jónak látták külön kikérni az idősb Ciliéi engedélyét, hogy birtokain beszedhessék azt. Ciliéi menlevelet adott az adószedőknek, de kijelentette, hogy az fiának birtokaira nézve nem érvényes; az adószedők érdeklődésére kiderült, hogy a birtokok óriási többsége a fiú tulajdona. Így a küldöttek csak idejüket töltötték, eredményt nem értek el, viszont jelen- < tették küldőiknek, hogy „nagy félelemben vagyunk a Ciliéi gróf várnagyaitól és szolgáitól". Tallóci Matko horvát-szlavón bán, a központi hatálom helyi képviselője erre — béketárgyalásokat közvetített Töttös és Ciliéi közt!'8 Több ilyen eset lehetett, alkalmasint sikkasztások is: a következő: országgyűlésen határozatot kellett hozni a be nem folyt adók ügyének rendezésére.8 ? Hunyadinak, ha végre akarta hajtani feladatát, az ország védelmét, erélyesen kellett fellépnie az effajta viszaélések, hatalmaskodások ellen. Ezt meg is tette, éspedig nemcsak országgyűlési határozatokkal, hanem közigazgatási rendszabályokkal is. 1443-ban például fej- és jószágvesztéssel fenyegette az adószedést gátló urakat,7 0 s hasonló fenyegetéseket később, kormányzósága idején is elég gyakran alkalmazott a királyi jövedelmeket csorbító " 1443-ban országgyűlési határozatot hoznak új pénz veréséről s a réginek kötelezel beváltásáról a hadjárat céljaira, s megbízzák Hunyadit mindennek lebonyolításával (Teleki: Hunyadiak kora I. 380. s. k., Hunvadi idevágó intézkedéseire v. ö. uo. 384—385., jz. és X. 149.); hasonlóan 1447/8-ban. "(Fejér: Genus 107.. v. Ö. Hurmuzaki: Documente XV. 34.) 65 „Praecipuum ilium durantis nostrae defensionis nervum". Katona: História critica XIII. 1010^-1011. ee Fejér: Genus 71—-75- (Az aradi káptalan tanuságlevele Brankovics bevallásáról. mellyel a kiadások részbeni megtérítéséül — ,.bár többet érdeme'ne" — Hunyadinak adja Világosvárat.) 07 Teleki: Hunyadiak kora X. 431. 58 Zichv-okmánytár IX. 55., 57., 58. Ilyen esetek miatt hangc ú!yozta a szigorúnak szánt 1454. 9. cikk. hogy a király, királyné, a despota, Ci'lei és más nagyurak városait, valamint Szlavóniát is össze kell írni. *9 1444. 16.. Id. pl. Kovachich J.: Svlloge decretorum I. 74 70 Katona: História critica XIII. 246., Teleki: Hunyadiak kora I. 332., 1. jr..
