Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
HUNYADI HADSEKEGE haderejét, mely ezekben az időkben, király nem lévén, a központi hatalom fegyveres erejének számított. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az országos haderő új elemeit igyekezett kivonni a bárók ellenőrzése, befolyása alól. Egyrészt úgy, hogy a toborzást központosította s a dispositio-kat megszüntette (erre utal Alfonz nápolyi király fentebb idézett egyezséglevelének az a része, mely nyilván a bárók érdekében és Hunyadival szemben köti ki, hogy a török hadjáratra szánt zsoldösszeget nem fogja közvetlenül felhasználni, hanem kiosztja a nagyurak közt); másrészt úgy, hogy a bárók túlsúlyát a haderő régi szervezetén belül is csökkenteni igyekezett: a királyi dandárt a többi bandériumok rovására gyarapította (ez olvasható ki például az 1454-1 törvény 2. pontjából, mely ismét csak a bárók érdekébén és Hunyadival szemben hangsúlyozza: ellenőrizni kell, hogy azok, akik ,.honore baronatuum" állítanak bandériumokat, megkapják-e zsoldpénzüket a királyi jövedelmekből).47 Ha feltevésünk helyes, akkor ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy már Hunyadi törekedett arra, amit később fia valósított meg: alapjában gyengíteni a banderiális hadrendszert, megvonva a tisztségviselőktől a bandériumaik fenntartására szánt kincstári jövedelmet, hogy azt is a központi haderő fejlesztésére lehessen fordítani.4 8 Forrásaink nem adnak pontos útbaigazítást arra nézve, mennyiben vezettek eredményre Hunyadinak ezek a törekvései. De fel kell tennünk, hogy legalább tekintélyes részben sikerrel jártak. Egyrészt, mert máskülönben a báróknak nem lett volna szükségük olyanféle kikötésekre Hunyadival szemben, mint aminőket idéztünk; másrészt, mert növekvő ellenállásuk, rágalomhadjárataik gyilkossági terveik világosan mutatják, hogy immár nemcsak gyűlölték, hanem befolyásuk, hatalmi túlsúlyuk végzetes veszedelmét látták benne. Azt terjesztették róla, hogy az országot teljesen kisajátítja, hogy magának akarja azt megtartani; s „vádj jaik" közt nem utolsó helyen álit az, hogy a haderő teljes egészében tőle függ.*9 A bárók, kivált az udvarpártiak effajta vádaskodásai Hunyadi tevékenységének egyik legpozitívabb oldalát s legjelentősebb eredményét világítják meg: azt, hogy a haderő új elemeit országos viszonylatban is kiifejlesztve, azokat jórészt sikerült kivonnia a bárók befolyása alól, sőt egyidejűen már. arra is törekedett, hogy a nagyurak hatalmi egyensúlyát a haderő régi szervezetén belül is megszüntesse. Ahhoz, hogy kellőszámú zsoldost fogadhasson, sok pénzre volt szüksége. Kérdés, honnan vette ezt? Tudjuk, állandó levelezést folytatott Velencével, a császárral, a pápával s más hatalmasságokkal a török elleni összefogás, közös támadó hadjárat indítása ügyében; sürgette a sokszor megígért segítséget akár katona, akár pénz formájában. De nagy tévedés volna azt hinni, hogy ezek az akciói eredménnyel jártak. Velence és a többi olasz városok török politikáját levantei kereskedelmük érdekei .szabták meg, s ezeket többnyire harc nélkül is biztosítani tudták; ilyenkor hallani sem akartak a háborúról, viszont megesett, hogy „fegyverrel, hadiszerrel, eleséggel, lovakkal* vassal" a törököt segítették, sőt jó pénzért soraiban harcoltak.50 A nyugati 47 Közfelfogás szerint az 1454-i törvény Konstantinápoly elestének hatására jött létre s Hunyadi helyzetének erősödését jelentette. Ez igaz. De ugyanakkor volt egy másik, igen erős tendencia Hunyadi hatalmának korlátozására, eredményes működésének meggátlására, elsősorban az udvari párt részéről. Ez kiolvasható a törvény szövegéből is, kivált ha figyelembevesszük a királyi utasításokat és az udvariak rágalmait (ld. pl. Teleki: Hunyadiak kora II. 254., 283., 325, stb., aki azonban a királyi utasítások igazi érte'mét nem veszi észre). 4Я Mátyás ilyen intézkedéseire v. ö. Mályusz: A magyar állam a középkor végén. Magyar Művelődéstörténet (szerk. Domanovszky S.) II. 62. 49 Bonfini III/8., Aeneas Silvius: Hist. Bohém. LXlV., Teleki: Hunyadiak kora 11. 368—360. 50 V. ö. pl. Teleki: Hunyadiak kora I 451. (A pápa kiátkozó levele ilyenek el'en Rnynald: Annales ecclesiastic! XVIII. 294.)
