Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS udvaroktól „szavakon kívül semmit sem hoztak".5 1 A német rendek 1443/44-ben leplezetlenül azzal fenyegetőztek, vigyázzon az ország, nehogy két tűz közé kerüljön. Később birodalmi gyűléseken sokat fogadkoztak ugyan felkelésről, pénzbeli segítségről, de mindebből semmi sem valósult meg.5í E tényeket az irodalom többé-kevésbbé egyetértően közli. Annál nagyobbak az eltérések a pápai segélyek kérdésében. Klerikális szemléletű történetírók, kivált Fraknói óta ügy állítják be, mintha a pápák, egyedül Európa hatalmasai közül, önzetlenül és hathatósan siettek volna veszélyben forgó hazánk segítségére. Az adatok mást mondanak; tekintsük meg közelebbről a kérdést. Egyházi és világi írók már a szeldsuk idők óta ismételten ajánlották az egyháznak, indítson újabb kereszteshadat a „pogány" ellen. Eredmény nélkül, mert azt a néhány rajtaütés-szerű vállalkozást, melyről a XV. század előtt hallunk, olasz városok pénzelték, mikor kereskedelmi érdekeik úgy kívánták. A pápaság Nikápoly idején, s aktívan még később kapcsolódik be a török elleni háború s az ezt előkészítő nemzetközi összefogás szervezésébe. Ugyanakkor, amikor a keleti és nyugati egyház egyesítésének elfelejtett ügyét is hirtelen előveszi. Az ok nyilvánvaló: a zsinati mozgalom s a kettős pápaválasztás következtében szervezeti formáiban, az eretnekmozgalmak következtében pedig alapjaiban megrendült pápaság minden eszközt megragadott hitele, tekintélye helyreállítására. Ilyen eszköz volt az egyházunió, ilyen a török háború ügyének felkarolása. Mindkét kérdés komoly formában való felvetése akkor vált halaszthatatlanná, amikor megoldásukat a bázeli zsinat is napirendjére tűzte. A pápai politika ekkor válik aktívvá. Kezdete: bűnbocsánat hirdetése azok számára, kik a török elleni harcban résztvesznek vagy azt anyagilag támogatják.53 Következő lépése: követküldés, így a negyvenes években Cesarini útja Magyarországon, melynek IV. Jenő pápa egy körlevele Ulászló balkáni sikereit tulajdonította.3 4 A legátus valóban toborzott zsoldosokat s ezeket a pápai seSélvpénzből fizette, mint Tallóci Franko fentebb említett országgyűlési beszédéből tudjuk; számukat nem ismerjük, de az nem lehetett valami nagy a haderő egészéhez képest: forrásaink azt mondják, többen voltak az önkéntesek — „óriási tömeg, kik otthonukat nem zsoldért, hanem a kereszténység védelméért hagyták el" —, akik azonban szintén keresztes jellel vonultak hadba.55 Az egyidejűnek szánt pápai flotta-felvonulás csődöt mondott. IV. Jenőnek ez az akciója, kapcsolatban a következő évi, lényegében szintén eredménytelen flottanműveletekkel az aktív pápai segélypolitika csúcsát jelzi, minthogy többé ilyenre sem került sor. Várna után Hunyadi többször kénytelen a pápát — ki a béke felbontását szorgalmazta volt — kötelességére figyelmeztetni, a várt segítséget azonban így sem kapta meg.5 6 Az új pápa, V. Miklós a segítséget sürgető Hunyadinak hercegi címet küldött, amit ez soha életében nem használt: „Ha igazán meg akar tisztelni — írta válaszában — tegyen képessé, hogy végrehajtsam azt, amire reményt keltett ben-51 Az egykorú, jólértesült Ivaniics írja az 1445-i burgundi követjárással kapcsolatban, Epistolae Johannis de Zredna 21—22. 52 A magyar nemzet története (szerk. Szilágyi S.) IV. 42., 142. s. k., stb. Ugyanezek a rendek háromszor állítottak ki kereszteshadat a husziták ellen; igaz, mindannyiszor csúfos vereséget szenvedtek. 63 Ilyen bűnbocsánatot hirdettek Magyarországon már 1432 júniusában és decemberében: Dl. 43.919.. ill. 43.930. 64 Történelmi Tár 1901. 162—163. 55 Callimachus, Schwandtner: Scriptores II. (1765) 142. Bonfini III/5. szintén az önkéntesek nagy számát emeli ki. Fraknói mégis a pápai segélypénzen toborzott zsoldosok nagy számáról beszél, forrásutalás nélkül (Magyarország egyházi és politikát összeköttetései a római szentszékkel II. A konstanzi zsinattól a mohácsi vészig, Budapest, 1902. 53.: a flotta csődiéről uo. 51. s. k.) Fraknói i. m 65—67.
