Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
az egyház szerepe az árpádkori magyarországon 89 Mit jelentenek ezek az olesó és gazdaságos munkaerők a valóságban T Ahogyan megtudjuk, felvételüknél elsősorban az volt irányadó, milyeni testi munkateljesítményre képesek. Ezek miatt azután ,,nem szívesen látják, ha egyeseket a nép felsőbb osztályaiból a munkástestvérek közé vesznek fel; ezek a, nehezebb testi munkát rendszerint nem bírják. Ezért1 azután legnagyobb részük az alsóbb osztályokból adódott..."3 0 A továbbiakból kiderül, hogy szerencsétlen „vagansokból", valószínűleg többnyire szökött jobbágyokból tevődött össze a ciszterci monostor „munkástestvéreimiek" zöme, akiket a legszélsőségesebb módon használnak ki. Élelmük minimális (míg a szerzetesek fehér kenyeret esznek, számukra többnyire zabkenyér jutott), ruházatuk csak a szerzetesek levetett ruháiból kerül ki. Kalász naivul meg is jegyzi, hogy az a „szokás, amelynek értelmében/ a szerzetesek évenként egy pár új csizmát kaptak, a munkástestvérek elleniben ócskát, utóbbiakat nem egyszer rossz kedvre hangolta.3 4 Feladataik pedig az apátság ú. n. majorsági földjeinek megművelése^ amelyet csoportosan végeztek, úgy, hogy reggel kihajtották őket a mezőre és este beterelték. Számuk — Kalász szerint — elég miagy volt. Persze mindez inkább a fejlettebb nyugati szerzetre áll, de igen valószínűnek kell tekintenünk, hogy a ciszterciek magyarországi apátságaiban, is meghonosították ezt a rendszert. Ennek a majorsági gazdálkodásnak nyoma persze a többi egyházi nagybirtokon is feltalálható. De hogy mennyire munkástestvérek művelték meg ezeket, ma még pontosan megállapítani nem tudjuk, bár pl. Pannonhalmán bizonyos utalást találunk erre. Igen gyakran beszélnek arról is, hogy tervszerűen jelölnek ki helyeket, pl. malmok építésére, szőlők telepítésére, erdőirtásra, stb.35 Az egyházi nagybirtok gazdasági rendjének fejlődésére polgári történetíróink közül már Erdélyi László is rámutatott, amikor arról beszélt, hogy a 12. századtól kezdve az egyházi nagybirtok nagyobb számban alapított „majorságokat... gazdálkodó szerzeteseinek védelme alatt" és amikor kiszámítja, hogy Pannonhalmán az 1087-i Szent László-féle alapítólevél és az 1240-i Albeus-féle összeírás közti időben az egy falura eső háznépek száma mintegy megnégyszereződött.3 " A termelőerők fejlettsége az egyházi nagybirtokon a 12—13. századfordulóin számtalan példával bizonyítható.! A munkamegosztás a 12. száziad végén, és a 13. század elején az egyházi nagybirtokon már eléggé fejlett. Az 1202 vagy 1203-ból származó aradi egyházi összeírás, csakúgy miinit: az 1217-i tihanyi összeírás szerint3 7 a szántóvető és szőlőművelő jobbágyok mellett, elkülönülve és külön pontosan megjelölt szolgáltatásokkal, találunk eléggé nagyszámú iparost, szűcslöt, szabót, kerékjártót, ötvöst, kovácsot, stb. Az egyházi nagybirtokok középpontjában mindenütt, kialakultak a piachelyek, a vásárok, a későbbi vásárosoknak ősei. S itt nemcsak a mri mgy egyházi székhelyekre, Esztergomnál, Győrre gondolunk, hajnem Tihanyra, 33 Kalász Elek: I. m. 46. 1. 34 Kalász Elek: I. m, 105., 106. 1. 35 Pl. egy 1229-i oklevélben, amelyben a székesfehérvári káptalan és a pannonhalmi apátság közti vitás birtokügyeket rendezik: „ ... vineas XV cultas, sed habent in consue-tudine extirpare silvas proprias et implantare vineas..," ugyanitt et loca apta ad stagna et molendina". Wenzel A. U. О. VI. 469. 1„ idetartozik még a híres pannonhalmi (Albeus-féle) 1240-i összeírás adata, amely szerint „habet plura feneta, stagna tria et totidem loca apta ad molendina", vagy ugyanitt ,,in quibus habet plures vineas et loca apta ad plantandum vineas". Pannonhalmi R. T. I. 789. 1. 36 Eredetileg egy falura átlag 18 háznépet, másfél századdal utóbb a megkevesbedett birtokok mindegyikére valami 63 háznépet számíthatunk." ... amikor a földesúr a 12. századtól kezdve majorságokat, obedienciákat alapított... gazdálkodó szerzetesei nek vezetése alatt.. ." .Egyházi földesúr és szolgái a középkorban.) 1907. II. 1, 57 Szentpétery: Arpádházi királyi oklevelek, I. 62. 1., Pannonhalmi R. T.
