Századok – 1949

Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79

84 ledebkb emma Ezekből az oklevelekből megállapíthatjuk, hogy a világi nagybirtok csak a 12. század közepetáján kezdi felvenni a versenyt az egyházi birtokkal és hogy a feudális osztályviszonyok ezeken a birtokokon akikor alakultak ki Rabszolgából és szegényszabadból itt is egyaránt jobbágy lett. A pogánylázadások leverése után, az ezeket túlélő még mindig igen nagyszámú szegényszabad magyar, miint ez László és Kálmán, törvényeiből világosan kitűnik, kóborlással, lopással próbál megmenekülni a kialakuló osztály rend elől. Az egyházi nagybirtokon a maga nagyobb szervezettségénél fogva már a 11. században ezeket a szabadokat jobbágysorba taszíthatták és a 12. század elején a feudális osztályrenid ezeken a birtokokon teljes mértékben kialakult. Viszont a visszamiairadottabb termelőeszközökkel dolgozó világi nagybirtokon — hogy a rabszolgatermelés mikor szűnt meg, adatok hiányában, sajnos, megállapítani nem tudjuk — csak ai 12. század második felében kerülheteltlt) erre sor. A feudális osztályviszonyok kialakulása azonban az uralkodóosztályokon belül szükségszerűen a fe.udális belső anarchia kialakulásához, illetőleg amennyiben ennek nyomai már a 11. sz. végén is megtalálhatók, ennek fokozódásához vezet. Az egymást követő trónviszályokban igyekszik a világi nagybirtokosság a maga helyzetét egyre javítani és szükségszerű, hogy az erősödő világi nagybirtokos réteg a hatalmas egyházi birtokosokkal szembekerüljön. Az egyháziak, Szt. István óta ideológiai érvekre, a bibliára támaszkodva következetes birtokpolitikát folytattak, a világilaktól adományokat, örökségeket igyekeznek a maguk számára biztosítani. (Mint láttuk, az első, világi nagybirtokra vonatkozó oklevelek éppen ilyen eredetűek.) De a 12. szközepétől kezdve a világi nagybirtokosság igyekszik szembehelyezkedni ezzel az egyházi birtokpolitikával; birtokát saját családja, nemzetsége" számára akarja biztosítani. Az egyházi nagybirtokosság vezetése kezd meginogni a 12. század 60-as éveiben. A világi nagybirtokosság egy része, saját érdekeinek biztosítása érdekében, idegen hatalomhoz, a Magyarország felett hatalmi jogokat igénylő bizánci császárhoz, Mánuelhez fordul. Az ú. n. görög befolyás korának trónviszályaiban, belharcaiban, az egyszerre három király „uralma" alatt álló országban azonban аи egyháziak ekkor már nemcsak saját hatalmukra, hanem egy külső politikai erőre is támaszkodhatnak, amely ebben az időben kezdi mind eirősebben csápjait Európa összes „katolikus" országai felé kinyújtani. A VII. Gergely óta egyre erősödő pápai világuralmi törekvésre kell itt gondolnunk. Általánosan elfogadott nézet történetírásunkban, hogy a „gregoriánus" Kálmán az, aki királyaink közül először enged befolyást a pápaságnak az egyházi javak ügyében. Az invesztitúrái jogának magyarországi kiterjesztése valóban Kálmán idejére esik. De az előbbieikben azt igyekeztünk kifejteni, hogy a magyarországi egyházfők (püspökök és apátok) befolyása a magyar állaim ügyeire, túlsúlyuk az u\ralkodó osztályon belül feltételezhetően már az államalapítás korában megkezdődött és gazdasági fölényük, de elsősorban: ideológiai, politikai befolyásuk érvényesítésével a Kálmánig terjedő korszakban, is állandóan érvényesült. A 11. században, de még a 12. század első felében is a magyarországi egyházfők döntő többsége idegenek közül került ki. A magyar kolostorok még sokkal alacsonyabb színvonalon állnak, semhogy az egyházfők utántempore messis tribus diebus metunt, equum tenent Abbati, in via serviunt. currura ducunt.. •" Fejér CD. II. 88. 1. —- Színes asszony 1146-ban akként végrendelkezik, hogy állatokat, embereket és 3 ekealja földet hagy az apátságnak. Kiemeli, hogy az általa adományozott emberek csak föld-, ill. szőlőműveléssel foglalkoznak és más szolgálatra be nem oszthatók a kolostorban.