Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
68 ANDICS ERZSÉBET Azonban sem a „rendikívüli pártkongresszus", sein a vezetők további fékező politikája, a baloldali elemek elleni hadjáratai mean tudták megakadályozni, hogy 1918 folyamán egymást ne kövessék ai magyar munkásosztály nagy tömegakoiói, bérmozgalmai, sztrájkjai, a gyári parancsnokságokkal való összeütközései, tüntetései, stb. „A párt- és a szakszervezetek vezetoli, — írja erről Buchinger iManó — a bizalmi férfiak legnagyobb része egyebet sem tett, csiaík a türelemre intette a munkásságot és állandóan fékezni igyekezett, de a munkásokban annyi elégedetlenség halmozódott, hogy mindez már nem * sokait használt). Llassan a kormány is már odajutott, hogy nem tudta a dolgokat és w. eseményeket irányítani, vagy befolyásolni."108 A háború-ellenes mozgalmakat a sajtó ,,felsőbb utasításra" szigorúan elhallgatta, nehogy „a ragályos példa" még több követőre találjon. Éppen ezért ez évek munkásmozgalmának kutatója nagymértékben a levéltárak titkos anyagaira van utalva. A háború-ellene® megmozdulások elnyomására irányuló kormányintézkedések, hatósági rendelkezések, bírósági ítéletek, stb alapján lehet még leginkább a háború utolsó évének munkásmozgalmáról némi képet alkotni. Ez a kép éppen ezért nem, lehet teljes, sőt nemi is mindig összefüggő.10 9 Az 1918. évi nagy sztrájkok között, hacsak a legfontosabbakat vesszük szemügyrei, okvetlen meg kell említeni az Osztrák-Magyar Államvasúttársaság resicaibányai gyáraiban dolgozó munkások 1918 május 22-től június 3-ig tartó nagy sztrájkját, amelyben nem. kevesebb, mint nyolcezer munkás vett részt A resicaibányai gyárak militarizálva voltaik. A hengerművek munkásai egyik bizalmiférfiúnak tervbevett bevomiltatása miatt már 1918 januárjában sztrájkbaléptek. Az üzem kaltonai parancsnokával való konfliktusuk akkor megegyezéssel végződött Nem így a március végén a munkaidő leszállításáért és béremelésért megindított mozgalmuk. Ezzel az üggyel kapcsolatban kiadott ügyészségi vádirat a sztrájk történetét a következőképpen mondja el: „A resicabányai gyártelep munkásai folyó évi március 27-től április 6-ig a munkabér felemelése céljából mozgalmat indítottak és mozgalmuk eredménye érdekében a munkát beszüntették volt. A munkát megtagadó és a vezényelt katonaság soraiba tartozó 35 munkást az illetékles katonai hatóság megbüntetett és ezeknek bevonultatását rendelte el. A katonai hatóságok ezen intézkedése 1918 évi május 21-én hajtatott végre. A következő napon, vagyis május 22-én a hengerművek munkásai beszüntieitték a munkát. Erre a munkabeszüntetés a többi üzemekre is átterjedt s ugyancsak május 22-én a tűzálló téglagyár munkásai is abbahagyták a munkát. A munkásság azt követelte a katonai hatóságtól, hogy a megbüntetett 35 munkás büntetlen maradjon és a bevonultatás iránti rendelkezés hatálytalaníttassák. sokan vannak olyanok, aktik eddig a munkásmozgalom veszett ellenségei voltak, vannak olyan elemek, akik a munkásmozgalomhoz való látszólagos csatlakozásukkal azt a munkát akarják sikeressé tenni, amelyet addig nem tudtak elvégezni, amíg szembe állottak a munkásokkal." (A pártvezetöség kiáltványa a sztrájk befejezése alkalmából. Népszava, 1018. jan. 22.) 108 Buchinger Manó: i. m. 267. o. , i" Így pld. nem sikerült anyagot találnunk az 1916 folyamán lezajlott nagyjelentőségű vasutassztrájkokról. A kereskedelmi minisztériumnak az 1914—18-as háború alatti időkre vonatkozó levéltári anyaga ugyanis a második világháború idején elpusztult.